Megyei portálok, tudástárak
Zalai tudástár
http://tudastar.dfmk.hu/tudastar?a=410
Vasi könyvtári portál
„Merla”
http://www.merla.hu/;jsessionid=7F36FA79B4170A32F4B28BF6CF2E8D4D
Kisalföldi Tudástár
http://kitud.kkmk.hu/web/guest/wiki
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tudástár
BékésWiki
http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kezd%C5%91lap
Baranyai Digitár
http://www.baralib.hu/baranyai-digitar
Bács-Tudás-tár
http://www.bacstudastar.hu
A Katalisten egy kolléga kérdezi :
„Egy helyi használati szabályzat simán felülírhatja a 1997. évi CXL.Nem, nem írja fölül, hanem – úgy vélem, helyesen - él a törvény adta jogával, mivel maga a törvény írja azt az 56.§ 2. b pontjában:
54. § (1)-et?”
az ingyenes 4 alapszolgáltatás között van
„a könyvtár által kijelölt gyűjteményrészek helybenhasználata ” is…Azaz olvassuk el még egyszer: A KÖNYVTÁR ÁLTAL KIJELÖLT GYŰJTEMÉNYRÉSZEK!
Magam úgy érzem, ez a kitétel nagyon is okos megfontolásból születhetett.
Egy nyilvános falusi kiskönyvtár vezetője nyugodtan kijelölheti a könyvtár szinte teljes állományát ingyenes helybenhasználatra.
S csak örülhetünk annak, hogy (főként) állománya védelmére a nagyobb forgalmú, speciálisabb gyűjtőkörű könyvtárak számára adott a lehetőség megmondani, mely dokumentumok tartoznak ide.
Igen, magam is megfordultam könyvtárban, ahol feltűnően szűkkeblűen jelölte ki a könyvtár vezetése ezt a kört, de olvasói – a könyvtár nyilvánvaló egyéb kvalitásai miatt – elfogadják.
Más esetekben túlszabályozottnak vélünk törvényeket, itt ezt a könyvtárnak juttatott „szabad döntést” kifogásoljuk?
Azt írja a Facebookon valaki:
Nosza, odanyúlok XXXX c. novelláskötetéért. Az 52. oldal üres. Majd YYY-hoz. Itt az 52. oldalon csak skiccek - nincsenek mondatba rendezve. Pedig az író nagyon ügyelt minden mondatára. Éppen az előző oldalon írja a Karnevál tervéhez:Nemzetközi Könyvhét van. A szabály a következő: fogd a hozzád legközelebb eső könyvet, nyisd ki az 52. oldalon, és másold ide az 5. mondatot. Ne említsd a könyv címét. Másold be az állapotodba
a szabályt.
"Mondatok megrajzolása. Minden mondat zenei és képzőművészeti rajz. Az írásra figyelemmel kell lenni. Nem elnyelni a betűket vagyis a hangokat. Nem elhamarkodás..."A harmadik könyvnek leírom címét is, a játékba a harmadik már úgysem számít bele: Id. Szinnyei József emlékezete.
S mi van az 52. oldalon? Szinnyei József egy sajtótörténeti írása: "A legelső, Magyarországot illető hírlap". (Sorsszerű?)
5. mondat: "Előfizetés sehol sincs jelezve, valamint az akkori szokás szerint a szerkesztő és a cikkíró sincs megnevezve, azonban, hogy a lap számonként küldetett szét, az kétségtelen, valamint az sem szenvedett kétséget, hogy a háború bevégeztével, 1718. január 5-én a lap meg is szűnt."S csak most tűnik fel, hogy keresem az ötödiket, milyen hosszú mondatai vannak Szinnyeinek: a másfél oldalon mindössze 13!
Előre s hátralapozok: általában hosszú mondatokban fogalmaz.
Vajon mi értelme lehet ennek a játéknak azon kívül, hogy most egy-két dologra rácsodálkozunk?
A hír elszomorított – attól függetlenül, hogy lehet: akiről szól, éppen megváltásként, felszabadulásként éli át, ami vele történt (így pontosabb: amit maga meglépett), s nem úgy, mint én, s velem együtt sok szakmabeli: veszteségként.
Amikor P. Á. legutóbbi bejegyzését olvastam a miskolci könyvtári (fenntartói) történésekkel kapcsolatban, nem gondoltam volna, hogy a pályát is elhagyja. Most innen kívánom neki: tehetségét, széles körű tájékozottságát, kreativitását nagy arányban tudja új tevékenységébe bevetni és ott hasznosítani, humora ne hagyja el, sokáig tudja olyan örömmel, kedvvel végezni munkáját, mint kezdetben a könyvtárosságot!
Per pillanat nem elérhető a fiksz.klog (karbantartás miatt), de ha elérném, sem tudnám ideidézni azt az avatart, amely a blog kezdőlapján megjelent hosszú ideig. P. Á. annak idején le is írta választása okát; nekem, a blogolvasónak egyszerűen jó volt a bal sarokban ott érezni egy reményt sugárzó, vidám fickó (?) képét.
Érdekes lenne a klogok sablonváltási sorát egyszer áttekinteni (már csak azért is, mert az emlékezet azért nem oly megbízható). Volt a változásban egyfajta divatkövetés, a technológiával (?) való egyre briliánsabb bánás is, de itt különösen éreztem a kezdeti egyre részletezőbb forma után a szinte hirtelen leegyszerűsödő, lecsupaszodó, nemcsak a sallangokat, de a fontos dolgokat (pl. a bejegyzés idejét, a kommentek és kommentelés azonnali – nemcsak twitteren keresztüli – hozzáférhetőségét) is elhagyó, minimalista stílusú megjelenést.
(Megjegyzem, ez a minimalista stílus tapasztalható a fiatal, informatikailag „legpatkoltabb” kollégák (pl. T. D.) előadásait kísérő prezentációknál is. Kifejezetten élvezem, annyira lényegre törő.)
Most, ahogy az újabb blog is, ennyi: fehéren feketével csakis a lényeg. Se fej-, se lábléc, se oldalsáv, csak a tartalom középen.
Végül a tartalom létrehozója is kivonult e klogról.
Zene Ádámnak - különösen 2'55"-től:
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=C19VEAlprjo&w=420&h=315]
No, nézzük csak. József főhercegnek nem lehet olyan sok könyve a cigányságról, biztosan gyorsan megtaláljuk a lelőhelyeket!
Mokka – keresés – látjuk felkínálva a többféle József főherceget (József Antal (ő a nádor), József Ágost, a szóban forgó pedig József Károly Lajos).
Akkor mégis legyen első lépés a lexikon.
Habsburg-lexikon (tehát Károly Lajos 1833-1905) - méltatja katonai pályán való előmenetelét, a tudományokban való jártasságát, s bár kiemeli a cigánykérdés megoldására irányuló kísérleteit, ezzel kapcsolatos írásainak címét sem említi.
Révai Új Lexikon – a katonai előrejutás lépcsőinek ismertetése után a cigánysággal kapcsolatban nemcsak próbálkozását ismerteti, de két művét a kiadási évekkel is felsorolja: Czigány nyelvtan (1888), A czigányokról (1894)
MÉL: katonai előmenetel, társadalmi tevékenység, cigányság, fő művei: Czigány nyelvtan. Romano csibákero sziklaribe (Bp. 1888); Fundamentum linguae Zingaricae (Bp. 1988.); A czigányokról (Bp. 1894.)
Vissza a MOKKÁ-hoz, de most böngészés – kizárólag az 1833-1905 között élt Károly Lajosra figyelve.
Ezt találjuk:
József főhercegJózsef (főherceg) (cédulakatalógus alapján)
József főherceg (honvéd főparancsnok) (1833-1905)
József Károly(Ausztria: főherceg)(1833-1905)utalás az alábbira:
József Károly Lajos, Habsburg főherceg
József(Habsburg : főherceg)(1833-1905)
József Károly Lajos (Magyarország: főherceg) (1833-1905)
József Károly Lajos(Magyarország : királyi főherceg)(1833-1905)
utalás az alábbira:
József Károly Lajos (Habsburg főherceg) (1833-1905)
Hogy a cigány nyelvtanok összes lelőhelyét összegyűjtsük, természetesen mindegyik helyre be kell kukkantani.
Mivel a Mokkába továbbra sincs minden nagyobb könyvtár katalógusa integrálva, az ELTE katalógusa újabb fontos kiadáshoz vezet el bennünket. Tovább az MTA katalógusára. Ebben egy kis zavar látható. Ha József Károly Lajosra keresünk, érdekes módon az 1776-1847 között élt József nádor (azaz József Antal!) műve is a találatok közé kerül (Atlas des heilpflanzen des prelaten Kneipp).
Ellenőrizzük csak a World Cat-ban - ott hogyan egységesítik?! Sehogy. A Joseph, Archduke of Austria alatt mindhárom József főherceghez kapcsolható művek vegyesen sorolódnak föl.
Egy ugrás az MSZ 3440/2/79-re (A bibliogr. leírás besorolási adatai. Személyek nevei): 4.2.2 vonatkozik esetünkre:
"Az uralkodóházak egyéb tagjainak egységesített nevét a működésüknek megfelelő nyelvi alakban kell leírni, a rendszó pedig nevük legismertebb eleme..."És vissza a címhez: névtér?
Végül zene egy másik hercegi udvarból:
Kíváncsi vagyok, gerjeszt-e vitát Sheuring István másfél oldalas cikke Magyar Tudomány legújabb (augusztusi) számában.
Kinek van szüksége az MTMT-adatbázisra? – teszi föl a kérdést a címben a tudós biológus, majd azonnal meg is válaszolja:
„…soha, egyetlenegyszer sem kerestem benne semmit fennállása óta.”Majd a konklúzió:
„…semmilyen tudományos hasznunk nem származik belőle.”Ami számomra meglepő, az a (csak hazai?) scientometriáról való véleménye:
illetve a cikk vége felé az adatbázis minősítése: „…túlburjánzó önadminisztráció”
„Magyarországon az utóbbi tizenöt évben egyre erősebbé vált a tudósok scietrometriai alapú értékelése. (E szemlélet hatására itt most nem kívánok kitérni, csupán megjegyzem, hogy ilyen jellegű impaktfaktor és citációs listagyűjtés és adminisztrálás Magyarországon kívül ismeretlen az EU általam jobban ismert tagállamaiban és az USÁ-ban is.)"Azt azért ki ne hagyjam, hogy akkor milyen adatbázisban is keresnek a természettudóso?
Hát a PubMed-ben és a Web of Sciance-ben.
Ez most igazán nem egy klogos: előrenéző/mutató bejegyzés lesz, de egy öregembernek, azt hiszem, elnézhető a vissza-, sőt vissza-visszatekintés
Dani augusztus 3-i – („Vége”) bejegyzéséből a legsúlyosabb mondat:
Nem fejlődünk, illetve ami átmegy még tartalom, az nem visz előre. Szakmailag, úgy értem.sajnos, blogomra is vonatkozik. Okolhatom a körülményeimet (áthárítás), de tény: kissé a köldöknézés lett rá jellemző. Mégsem hagytam abba sem elegánsan, sem „szépen lassan”, mint a „leghúzósabb arcok”, mert azt gondoltam: szakmai pályafutásom végén búcsúzom –azaz csak hónapok kérdése. Hát ez végül is így is lett (ha kicsit másként is képzeltem el), négy hónapig még szabad a pálya. Hogy kihasználom-e, nem tudom.
…nagy fájdalmamra pont a leghúzósabb arcok maradtak szépen lassan el.– írja Dani.
És blogolással kapcsolatos szokásaimban is mintha a hanyatlásnak jeleit érzékelném.
Lehet, hogy kívülről másképp látszik, de eddig igyekeztem bejegyzéseimben háttérben maradni, és a lényegről írni. Amikor most a blogstatisztikát megnéztem, bizony elszégyelltem magamat, mert biztosan csalódtak azok, akik a „Mokka nélküli vándorgyűlés” bejegyzésemet olvasták – a KIT-hírlevél jóvoltából. Itt bizony csupán kétmondatnyi lényeg van elrejtve saját „történetem” közé. Bocsánat!
A régi szép időkben bár munkahelyi feed-olvasómban (ahol csak a könyvtári blogok és egyéb szakmai helyek hírei jöttek) gyorsan átfutottam minden blogbejegyzést, a fontosakat szinte minden este újból megnéztem otthon is , főleg a kommentekre figyelve. Mondhatnám: naprakész voltam a klogok be- és megjegyzéseinek világában.
Az utóbbi időben ez koránt sincs így. Ezért maradtam le majdnem a Vége! bejegyzésről is .
Hát nem maradtam le mégsem.
Mindez zenében, Takács Dánielnek ajánlva:
Mióta elolvastam, azóta folyton töröm a fejem, mi is volt az a ”praktikus ok”, ami miatt kolléganőm kezembe adta két hónapja Hamvas Béla levelezését (1946-1968. Bp.:Medio K., 2011.) . Hamvas Béla és a praktikum!
De lehet, hogy kolléganőm nagyon is tudta már akkor, hogy ez pont nekem, pont most kell!
Más levelezéseket az ember másképp olvas. Másképp az egy címzettnek szólókat és ezek között is másképp a szerelmi vagy baráti levelezést, a „hivatalos” vagy közéleti levelezést , és ez utóbbiaknál nagyon hozzászoktunk a bőséges jegyzetekhez, az indexeléshez – sokszor innen indítjuk a kötetekbe való beleolvasást.
S persze másként olvassuk a levélregényt, vagy a szépirodalmi fiktív levelezést.
Ez a könyv, amint fönt jeleztem is: megtalált. A címzett mintha én is lennék. Amikor először belekukkantottam a „praktikus ok” miatt, már láttam, hogy ez nekem még kell. Egy hónapig várt rám az íróasztalon, és amikor tényleg KELLETT, nemhogy bele-beleolvastam, hanem mint egy izgalmas regényt, faltam, olvastam végig, nem a történet érdekessége (ami egyébként itt szintén nem elhanyagolható, annak ellenére, hogy látszólag nem is történik semmi), hanem a szellemi kaland (hú, ez itt rossz szó, de egyelőre jobb nem jut eszembe) miatt.
„Úgy látom, nehezen viseli el a világról való leszakadását és az egyre növekvő magányt, amelyért az égnek hálát kellene adnia. Amit negatívumnak tart, csupa szociális negatívum és vallásos pozitívum.A kötet végigolvasása során azért néha bosszankodtam is: igen minimális (jó, ha tíz!!!) lábjegyzet igazítja el az olvasót igazán csak néhány, nem is a legszükségesebb dologban, a legtöbb kérdésben viszont magunkra hagy, nincs elő- vagy utószava, de leginkább egy bevezető hiányzik, amelyben szívesen olvasna arról gondolom a többi olvasó is: a kötet válogatás Hamvas leveleiből, vagy csak a fellelhetőket közölték stb.
…az ember a „konstellációjától [sorsától] nem tud megszabadulni, és ilyesmire vállalkozni nem lehet, az ember csak erőit emészti fel a hiába való erőfeszítésben. Amit lehet és kell: ezt a sorsot és a sorshoz való viszonyt teljesen lehetőleg átvilágítani… Megszakítani azt a viszonyt, hogy a sors én vagyok. Nem azonosnak lenni a sorssal. Távlatot nyerni fölötte…
Az ember ne érzékenyüljön el, ha önmagáról van szó. Ne sajnálja magát. Ne érzelegjen…
Amíg az ember magát összetéveszti a sorsával, zavarban tévelyeg. Ki kell vonni magunkat a világból…
…az nyert, aki kompromisszumot nem kötött, nem köt és nem is fog kötni. Összetapossák? Nem boldogság. De ez az összetörés mérhetetlenül több, mint az a kétes nyereség, hogy életének töredékét megkapja.”
És egy aktuális zene két előadásban:
Nagyon valószínű, hogy ez volt utolsó vándorgyűlésem. Bár a stílusos befejezés jövőre (Egerben) lenne, hiszen az első vándorgyűlés, ahol részt vettem, szintén Egerben volt (a régmúltban).
Ha visszagondolok ezek sorára, pályám első éveiben többször éreztem szükségesnek, hogy elmenjek, végigélvezzem még a kirándulásos napot is, aztán hosszú-hosszú évek teltek el vándorgyűlés nélkül, csak a kollégák élménybeszámolói maradtak pl. nagy bulikról, táncokról, sztorikról.
Az utóbbi években aztán újra fontosnak tartottam, hogy ott legyek, hiszen csaknem minden évben volt MOKKA-kerekasztal, és azt gondoltam, hogy ez nagyon fontos saját könyvtárunk szempontjából is, egyből valami gyors és szuper megoldás következik be, ha mindenki elmondja elképzelését, aját-baját a témáról. Ezért csak a szekcióülések napjára regisztráltam magam, és gyorsan el is húztam, amikor véget értek az előadások.
Idén már a programtervben sem volt MOKKA (pedig szerintem lenne mit megbeszélni!), mégis jelentkeztem, mégpedig két napra is – tulajdonképpen HSD szervezésére és könyvtáraira voltam kíváncsi. Ebből a szempontból nézve a dolgot: egyrészt nem volt időm a városi könyvtárba ellátogatni (nagyon-nagyon sajnálom, csak Trinity beszámolójában olvastam róla), másrészt természetesen a szervezésből „egyéni típusjegyeket” nem lehet levonni
Bár az odautazás során többször gondoltam arra: most már mit keresek én ott, mi közöm az egészhez, mégis jól éreztem magam Győrben (a szállás megdöbbentő érdekes minősége és egyéb zavaró körülmények ellenére), mert találkoztam és beszélgettem – bizonyára utoljára - számomra fontos kollégákkal.
Idén – azt hiszem – jó stratégiát választottam: bár több szekcióban találtam a programban vonzó előadásokat, mégis egész délelőtt a helyismereti, egész délután a bibliográfiai szekcióban maradtam, és nem bántam meg!
Különösen a bibliográfiai szekcióban nagyon eredeti, magas szintű előadások hangzottak el (Ungváry Rudolf, Horváth Iván, Szakadát István, Székelyné Török Tünde). Az viszont elgondolkodtató, hogy a névtér ügyében (az előadások egyik fő témája ez volt) a gyakorlatban miért nem történik valami országosan. Vagy nagyon földhöz ragadt vagyok?
Az orgonahangverseny szép volt,de valami César Franckot is szívesen hallottam volna a műsorban. Akkor legalább itt:
Valakinek azért mégis rögzítenie kellene ez utóbbi két év kis történéseit – a hivatalos éves beszámolók azt hiszem, most nagyon alkalmatlanok lesznek a „mélyről” is tudósítani.
Ez a hely viszont erre nem szolgálhat. Ha inkognitóban is vagyok, mégis úgy érezném, „saját fészkembe piszkítok”. Kitaláltam hozzá egy „jó helyet” és egy roppant egyszerű titkosírást!
Hamarosan indítom. Sietnem kell, amíg belülről látom (s érzem) a dolgokat, amíg mindennek súlya van. Kívülről, illetve „elengedve” – egészen más!
Buzdításul hadd szóljon a velem (néhány nap eltéréssel) egyidős zongoraművész előadásában Bartók Allegro barbaroja!
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=AwCP2US7BaU&w=420&h=315]
