Ez most igazán nem egy klogos: előrenéző/mutató bejegyzés lesz, de egy öregembernek, azt hiszem, elnézhető a vissza-, sőt vissza-visszatekintés
Dani augusztus 3-i – („Vége”) bejegyzéséből a legsúlyosabb mondat:
Nem fejlődünk, illetve ami átmegy még tartalom, az nem visz előre. Szakmailag, úgy értem.sajnos, blogomra is vonatkozik. Okolhatom a körülményeimet (áthárítás), de tény: kissé a köldöknézés lett rá jellemző. Mégsem hagytam abba sem elegánsan, sem „szépen lassan”, mint a „leghúzósabb arcok”, mert azt gondoltam: szakmai pályafutásom végén búcsúzom –azaz csak hónapok kérdése. Hát ez végül is így is lett (ha kicsit másként is képzeltem el), négy hónapig még szabad a pálya. Hogy kihasználom-e, nem tudom.
Azt figyeltem meg a könyvtári blogoknál, hogy a blogfejlesztéssel kapcsolatos nagy – és leírt elhatározás rossz ómen: megszűnéshez vagy jó esetben stagnáláshoz vezetett. Megjelent egy új sablon, és egy-két bejegyzés után nem társult hozzá újabb tartalom. Volt például egy könyvtármarketinges klog (sajnos, elfelejtettem a címét), néhány figyelemre méltó bejegyzéssel – s az új, gyönyörű vízparti sötétkék sablon feltűnése után abbamaradt. (Ugyan nem klog volt a Könyvtáros törökülésben, de nagyon szerettem, azt hiszem, az is sablonváltás után szűnt meg, és utódjának, az InnoShare-nek is nagyon rövid volt a pályafutása.) Amikor „központilag” lecserélődött blogom sablonja, vészjelzésnek vettem, pedig csak a saját tartalmamra kellett volna figyelnem!
…nagy fájdalmamra pont a leghúzósabb arcok maradtak szépen lassan el.– írja Dani.
Én azt is fájlalom, hogy nemcsak a klogról maradtak el, de az internetről is törlődtek (vagy csak én nem találom?). Pedig én több bejegyzést újból elolvasnék, ahogy addig is. Pl. HSD blogjából jó néhányat briliáns stílusa, bölcsessége miatt (és itt vallom be, az ő blogjainak hangja, „magyar hangja” is volt nálam), vagy a Henrietta-blogból újra megnézném azt a rajzot: Wildgica készítette, amikor először találkozott Budapesten Danival, Ádámmal és dtp-vel :)
Szerencsére a FIKSZ továbbra is elővehető, ha szükség van rá !
És blogolással kapcsolatos szokásaimban is mintha a hanyatlásnak jeleit érzékelném.
Lehet, hogy kívülről másképp látszik, de eddig igyekeztem bejegyzéseimben háttérben maradni, és a lényegről írni. Amikor most a blogstatisztikát megnéztem, bizony elszégyelltem magamat, mert biztosan csalódtak azok, akik a „Mokka nélküli vándorgyűlés” bejegyzésemet olvasták – a KIT-hírlevél jóvoltából. Itt bizony csupán kétmondatnyi lényeg van elrejtve saját „történetem” közé. Bocsánat!
A régi szép időkben bár munkahelyi feed-olvasómban (ahol csak a könyvtári blogok és egyéb szakmai helyek hírei jöttek) gyorsan átfutottam minden blogbejegyzést, a fontosakat szinte minden este újból megnéztem otthon is , főleg a kommentekre figyelve. Mondhatnám: naprakész voltam a klogok be- és megjegyzéseinek világában.
Az utóbbi időben ez koránt sincs így. Ezért maradtam le majdnem a Vége! bejegyzésről is .
Hát nem maradtam le mégsem.
Mindez zenében, Takács Dánielnek ajánlva:
