Polcológia

Nagyon valószínű, hogy ez volt utolsó vándorgyűlésem. Bár a stílusos befejezés jövőre (Egerben) lenne, hiszen az első vándorgyűlés, ahol részt vettem, szintén Egerben volt (a régmúltban).
Ha visszagondolok ezek sorára, pályám első éveiben többször éreztem szükségesnek, hogy elmenjek, végigélvezzem még a kirándulásos napot is, aztán hosszú-hosszú évek teltek el vándorgyűlés nélkül, csak a kollégák élménybeszámolói maradtak pl. nagy bulikról, táncokról, sztorikról.
Az utóbbi években aztán újra fontosnak tartottam, hogy ott legyek, hiszen csaknem minden évben volt MOKKA-kerekasztal, és azt gondoltam, hogy ez nagyon fontos saját könyvtárunk szempontjából is, egyből valami gyors és szuper megoldás következik be, ha mindenki elmondja elképzelését, aját-baját a témáról. Ezért csak a szekcióülések napjára regisztráltam magam, és gyorsan el is húztam, amikor véget értek az előadások.
Idén már a programtervben sem volt MOKKA (pedig szerintem lenne mit megbeszélni!), mégis jelentkeztem, mégpedig két napra is – tulajdonképpen HSD szervezésére és könyvtáraira voltam kíváncsi. Ebből a szempontból nézve a dolgot: egyrészt nem volt időm a városi könyvtárba ellátogatni (nagyon-nagyon sajnálom, csak Trinity beszámolójában olvastam róla), másrészt természetesen a szervezésből „egyéni típusjegyeket” nem lehet levonni 
Bár az odautazás során többször gondoltam arra: most már mit keresek én ott, mi közöm az egészhez, mégis jól éreztem magam Győrben (a szállás megdöbbentő érdekes minősége és egyéb zavaró körülmények ellenére), mert találkoztam és beszélgettem – bizonyára utoljára - számomra fontos kollégákkal.
Idén – azt hiszem – jó stratégiát választottam: bár több szekcióban találtam a programban vonzó előadásokat, mégis egész délelőtt a helyismereti, egész délután a bibliográfiai szekcióban maradtam, és nem bántam meg!
Különösen a bibliográfiai szekcióban nagyon eredeti, magas szintű előadások hangzottak el (Ungváry Rudolf, Horváth Iván, Szakadát István, Székelyné Török Tünde). Az viszont elgondolkodtató, hogy a névtér ügyében (az előadások egyik fő témája ez volt) a gyakorlatban miért nem történik valami országosan. Vagy nagyon földhöz ragadt vagyok?
Az orgonahangverseny szép volt,de valami César Franckot is szívesen hallottam volna a műsorban. Akkor legalább itt: