Polcológia

Várva a KonferenciaKlog ODR-beszámolójára megnéztem keresőkkel (Google, FIKSZ-Engine), írt-e még valaki az ODR-fórumról . Hát még a saját bejegyzésemet sem hozta be . Így azt hiszem, szubjektív benyomásaimat bátran lejegyezhetem.

1. Mindenképpen le kell írnom őszinte elképedésemet azon, hogy egyik kolléganő úgy tüntette fel saját ODR-szolgáltatásukat, mint társadalmi munkát egy jó úgy érdekében. A jó ügy az rendben van. De a társadalmi munka - az nagyon nem! És bizony a corvinás könyvtárak azzal, hogy szinte csak az ő dokumentumrekordjaikkal bővül az adatbázis, jócskán akasztanak az állománygyarapításra támogatást! Más könyvtárak is szíves örömest szolgáltatnának többet, ha ugyanolyan egyszerűen érnék el őket is a kiskönyvtárak! Így a nagyobb könyvtárak sorban állnak a kicsikkel, akik esetleg máshonnét tudnák beszerezni a kért műveket.

2. Az pedig a szoftverfejlesztőtől volt érdekes kijelentés, hogy tőlük nem szolgáltatást (amit most kritikával illetünk), hanem szoftvert vásároltak. Hát persze, hogy szoftvert!! Egy bizonyos szolgáltatásra alkalmas szoftvert!!!

3. Távolodva az eseménytől egyre inkább azt érzem, hogy a fórumon valamiképpen elsősorban a könyvtáraknak, a szolgáltatás használóinak kellett volna szót kapniuk!!! Csekély vigasz, hogy folytatódik – de mikor?? Már az első negatív jelzések során sort kellett volna keríteni egy kerekasztal-beszélgetésre. Vagy egy igazán érdeklődő kérdőívre…

4. Látva pl. a zenei szekcióról szóló beszámolót is, azt szűrtem le, hogy éppen a meg- és átbeszélésekre nem marad idő e fontos „populáris szakmai” találkozókon. Pedig éppen ez lenne az értelme!!!

5. Az előbbi megjegyzések nem jelentik, hogy ezzel a vándorgyűléssel lenne bajom. Nagyon flottul szervezettnek tűnt, a szombathelyi kollégák pedig igen segítőkészek, barátságosak voltak. Csak elismerés illeti őket!

Majd elfelejtem! Mindkét könyvtár nyitva volt, és várta rendes olvasóit (pardon: használóit) minden olvasói térben!!!

A szinte utolsó pillanatban (azt hiszem, Bánkeszi Katalin által) kiötlött ODR-fórumon volt szerencsém részt venni. Az „utolsó pillanat” ellenére igen nagy létszámú érdeklődő gyűlt össze a kijelölt, kicsinek bizonyult teremben – ezzel is bizonyítva, hogy a könyvtárosoknak igen húsbavágó a téma.

Előzetesen bárki jelentkezhetett hozzászólásra, de az elsőséget az IKR-fejlesztők kapták meg, amit (azt hiszem, egy kivétellel) mind ki is használtak. Nekik is jókor jött ez, hiszen a TIOP-pályázatok kapcsán már föl kellett készülniük a fejlesztések ODR-MOKKA-szempontú átgondolására.

Érdekes módon más-más oldalról közelítették meg a közös (ill. osztott) katalogizálást, könyvtárközi kölcsönzést stb. Volt, aki (Németh Ágoston - Aleph) vázolta a szükséges fejlesztések struktúráját, és ajánlotta saját (nevesített) elképzeléseit (sőt megvalósításukat). Volt, aki (Thék György -Textlib) szemelgetett az akkurátusan összegyűjtött és elemzett MOKKA-rekordok hibáiból (tanulságos lenne ezeket is egyszer áttekinteni a könyvtárosoknak, pedig, a többiekével szemben éppen ehhez a hozzászóláshoz nem készült prezentáció ; valamint a teremben úgy tűnt, a könyvtárosok (rajtam kívül) erre nem is lennének vevők). Ismét más (Kármán László - Huntéka ) azzal kezdte hozzászólását, hogy „tiszta, világos képet…” kell először arról alkotni, hogy a rendszer résztvevői (szállítók, OSZK, könyvtárak stb.) közül kinek mi a joga/kötelessége, milyen problémával kihez lehet fordulni… Fölsorolta a követelményeket: átláthatóság, számon kérhetőség…. az olvasó középpontba állítása, web2/könyvtár2-lehetőségek kiaknázása!! Végül olyan kérdéseket tett föl, mint pl. kell-e új MOKKA, egy adatbázis vagy több, hány szint létezzen… A kérdésekre válaszolt is, ebből csak azt emelem ki (, mivel majd az egész olvasható lesz a Katalisten is), hogy HIBRID katalógus tart legjobb megoldásnak a jelenlegi után (v. helyett).

Ezután a Könyvtári Intézettől Ládi László számolt be egy közösségi katalógus-kísérletől (UTCA-projekt). Azt hiszem, ő mondta (vagy az OLIB-tól Horváth Mária?) azt a nagyon előremutató javaslatot, amit aztán utána többen is örömmel üdvözöltek, hogy „közös interfészekben állapodjanak meg az integrált rendszerek fejlesztői!”

Gyüre Péter az e-Corvina részéről nagy hévvel tartotta meg a szoftver védőbeszédét – adatokkal igazolva a rendszer használatát, jóságát, további működésnek indokoltságát.

A MOKKA (és ODR) részéről egyébként többen is kaptak szót. Mindjárt a fórum elején igen röviden(mert a prezentációt a gép lassúsága miatt nem láthattuk) Fonyó Ilona ismertette az ún. MOKKA-kérdőív tanulságait (a Katalisten nemsokára látható), aztán Koltay Klára igen jól összefogott, rendszerezett (bár nagy részben szerintem más (Koltay-)publikációkban olvasható) előadását a Mokka/ODR jelen helyzetéről és fejlesztéséről. (A fejlesztések ill. célok sem ismeretlenek, mert bizony a MOKKA/ODR integrációjának befejezésére már egy múltbeli dátum is ki volt tűzve!!!)

Simon András szintén a MOKKA-egyesület részéről humoros (és helyesen: önirónikus) hozzászólásában visszautalt az alapító atyák Mokkával kapcsolatos elképzeléseire, kitűzve a célt: (legalább ezek)teljesüljenek.

Az ODR „központi” könyvtárának igazgatója,  Virágos Márta szintén védbeszéd-elemeket tartalmazó hozzászólásából azzal értettem egyet, hogy a fejlesztők úgy fejlesszék a rendszert, hogy a hibás rekordokat küldje vissza , ha felismeri.

Ki ne hagyjam: A KELLo mint rekord-közvetítő (Bariczné Rózsa Mária személyében)is szót kapott, de számomra kicsit homályos volt az ötlet, amit figyelmünkbe ajánlott a köteles példányokkal kapcsolatban, másrészt meg nem értettem a lelőhelykód nélkül kóválygó rekordok esetét …(Szerintem a hiba az én készülékemben van.)

Kétszer is leírtam, hogy védőbeszéd, ennek nyomán elkezdtem gondolkodni, hogy e fórumon a többi szereplőt akkor hogy is nevezhetném. A fejlesztők pl. az ügyészi szerepkörben vannak? És a könyvtárak/könyvtárosok? Mi vagyunk a felperesek?

Bárhogy is van, a nem Corvinás könyvtárak részéről csak a KSH könyvtár igazgatója  Nemes Erzsébet kapott szót, de folytatni lehetett volna még ilyen, lényegbe vágó kérdések, problémák sorolásával, ám az idő lejárt, rohanni kellett a záró plenárisra.

Folytatása következik, ígérték többen is (Bánkeszi Katalin, Pallósiné Toldi Márta)…

Most, hogy wildgica tett egy utolsó jelentést a vándorgyűlés készenléti állapotáról, újból megnéztem a programok sorát: hogyan is szervezzem a napomat pénteken. Hát bizony, tanácstalan vagyok. Mindenképpen ott kell lennem az ODR-fórumon, ami a BDK-ban van. Vonzóak azonban a Bibliográfiai Szekció és a FITT előadásai is, ezeket viszont az egyetemi könyvtárban tartják. Csak lenne egy helikopter a közelben! (A gondos szombathelyiek talán még ezt is el tudnák intézni :) !

(Gondolom, a megyeiben zajló zenei és olvasószolgálati szekciók programjába az eddig szokásos vándorgyűlési módon azért belehallgathatok!)

Nagyon ritkán engedem meg magamnak, hogy bejegyzéseimben a könyvtári területről elkalandozzak másfelé, bármennyire is csábító néha. Miért hozakodtam elő imént mégis a rádióval? Mert nem hagy nyugodni a múltkor a Könyvtári Figyelő legfrissebb számában (hozzám még rejtélyes módon nem jutott el) megjelent cikk ismertetése , amelynek az a konklúziója, hogy nem is kell szakképzett tájékoztatókat alkalmazni, betanított „munkások” is pompásan elvégzik ezt a munkát. (Lehet, hogy a recenziót rosszul értelmeztem, az is lehet, hogy maga az ismertető is így volt ezzel…)

Szóval azóta más-más területekre próbálgatom ugyanezt behelyettesíteni. Leginkább ismerőseim orvos-történetei jutnak eszembe - magam igen ritkán járok oda, de éppen azt tapasztalom, amit ők: e ritka esetekben is az asszisztensnővel érintkezem (érdemileg és nem adminisztratíve); mégsem jut eszembe, hogy ezután az orvosok helyett csak asszisztenseket alkalmazzanak a rendelőkben .

A Bartók rádiót is elsősorban a zene miatt kapcsoljuk be, mégis micsoda különbség van az összekötő szövegek, a közreadás között!

Talán már két éve is folyik a vita a Fidelió fórumán a Bartók műsorvezetői című topikban a reggeli és délutáni műsorok rádiósairól. Ha arra járok, mindig elcsodálkozom: még mindig győzik szusszal szegény műsorvezetők (általában) csepülését!! Persze jórészt igazuk van. Magam – bizonyára nagyon sokadmagammal – szó nélkül eltűröm, hiszen a zene és előadója a legfontosabb számomra -, akkor akadtam ki talán, amikor az egyik műsorvezető (pedig őt még a jobbak között tartják nyilván!) művésznőnek aposztrofálta Yo -Yo Mát.

Persze lehet alkalmazni ilyen betanítottakat is (néha 5-10 percre nálunk is beül a raktáros a tájékoztató helyére, amíg ő kifut egy kávéra), de azért tudjuk, hogy az a komplex tudás, a műveltség és intelligencia bizony, ha nem is minden hozzánk fordulónál, de igen sokszor szükségeltetik.

Folytatni fogom.

Már nem tudom, mióta megy a Bartók Rádióban szombaton délutánonként Papp Márta műsora, az Egy zenemű – több előadás, de nem lehet betelni vele. Kétórányi az időtartama – és aki igazán hallgatni akarja, mást nem csinálhat közben [SEMMIT! a háttérrádiózás tilos, mert különben nem ér vele semmit a hallgató!!!) Majdnem mindig más beszélgetőpartnert választ a zenetörténész rádiós – ettől függ, hogy a nagyon jó jelző helyett milyennel illetjük a műsort: szuper, fantasztikus stb. Felülmúlhatatlan volt például a múlt héten , amikor Mozart D-dúr zongoraversenyét hallhattuk – több karmesterrel, zongoristával. A két órában többet lehetett tanulni zenetörténetből, előadó-művészetről, hangszerekről, esztétikáról, zeneelméletről, mint egyébként több féléven át. Pontosabban: a már tanultak új minőséget (értelmet) kaptak. Jó lenne , ha egy mellékletes könyvben kiadnák.

Annyi minden szakmait akartam írni mostanában, a tollhegyemre mégis csak az jön, hogy meg kéne már mondani „valaki(k)nek” a „Hogyan kell harangot önteni” nótájára, hogy hogyan kell… ehh…

...

És vajon miért jut eszembe egyre többször az Állatfarm?

A Palócföld (nálunk) legújabb, 2008. 1. számában érdekes eszmefuttatás olvasható Nagy Balázs tollából „Értékszembesítés az elektronikus irodalomban” címmel. A kultúrában, irodalomban létező belső ellentétek, antinómiák közül a magaskultúra – tömegkultúra ellentétpár sorsát vizsgálja elektronikus környezetben. Nagyon érdekes megállapításai közül néhány:

„…tény, hogy az internet és a mobiltelefon az emberi viszonyok közvetlenségének elvesztésével fenyeget, de a valódi veszély okait és mértékét nehéz objektíven megállapítani. Valószínű, hogy mindazok… a káros és ártalmas mechanizmusok, amelyeket egyesek az internet veszélyeként szoktak emlegetni, egyáltalán nem az internet veszélyei, hanem régen velünk élő veszélyek, amelyek az interneten is megjelennek. …

Az internettartalmat befogadó szubjektum a hagyományos értelemben vett műélvezőhöz képest ma egészen más helyzetben van. A korábbinál sokkal nagyobb mértékben érzi az új paradigmához való sürgetettséget, ám esztétikai befogadóképessége nem növekszik ilyen mértékben … Az internet azáltal…, hogy új vizuális felületet, illetve új kommunikációs csatornát nyit, egyszerre több esztétikai funkciót is teljesíthet…egyik legfontosabb a művészetre való nevelés funkciójának a lehetősége. …sokat segíthet abban, hogy a művészet halála helyett a művészet új formákban való újjászületéséről beszélhessünk.

A posztmodern lebontott mindent, ami egész, elit és univerzális volt korábban. … az elmúlt század… fő karakterjegyei tehát a lebontás, a töredezettség, tömegesség.

…a digitális közegben nem célszerű éles választóvonalat húzni népszerű és magaskultúra között… a kölcsönzés [a magaskultúrából] már csak az intertextualitás fogalma révén is alapvető mozzanattá lesz. … korlátlan számú új dokumentumot készíthetünk a régiekből, azt változtatunk, amit akarunk, az eredeti soha nem változik.

A hipertext az olyan fogalmakat is felszámolja, mint a szerzői tulajdon, a szerzői egyediség és a fizikailag elszigetelt szöveg.”

Hála a Mezzonak, talán két éve megismerhettem a szerintem ma legjobb Chopin-zongoristát, Laure Favre-Kahnt. Az Esz-dúr keringőt (Grande valse brillante) legalábbis fantasztikusan játssza. Többször lehet a Mezzoban látni ezzel a darabbal a művésznőt – általában más és más színhelyeken. Ma reggel már csak egy másik Chopint hallottam vele, ez is nagyon tetszett. Minden alkalommal az jut eszembe, hogy biztosan lengyel vér csörgedezik ereiben – olyan lengyeles (szlávos ) arca van. Honlapját nézve azonban nem látom ennek nyomát, igaz, nem tudok sem franciául, sem angolul. Nyomozok tovább.

A Somogyi-Könyvtár honlapja mindenestül megváltozott: színe nagyon szép zöldeskék(?) és tojáshéjszín harmóniájával szemre nyugtatóan hat. A lap elrendezése logikát, összefogottságot sugall: baloldalon a menüsor a könyvtár különböző szempontú bemutatását teszi lehetővé, jobboldalon kiemelve a keresőmezők , középen a világos sávban az aktuális rendezvények tartalmi összefoglalói futnak. A honlap felső ötödében húzódó sáv a könyvtárról és alapítójáról közöl képeket, az ez alatti menüsorban lehet kattintani a katalógusokra, adatbázisokra, elektronikus tartalmakra. Szerintem a „virtuális kiállítások” az új honlapon jelentkezett először, nagyon tartalmas és szép helyismereti anyagokat tartalmaz!

A győri KKMK honlapja „kivilágosodott”, a régi honlap hideg kékjét vidám (halvány) meleg színek váltották. Itt a vízszintes menüsorból lehet válogatni a különböző könyvtári vonatkozásokra, a jobboldaliból a különböző tartalmakra, jobboldal csücskében a gyorskerteső van kiemelve, a középső fő részt itt is a rendezvények és egyéb aktuális hírek foglalják el.

Az egri Bródy Sándor Könyvtár honlapja mozgalmasabb lett. Ez nemcsak a baloldali, ténylegesen mozgó könyvajánlótól van, hanem a most beépített, interaktivitásra serkentő menüpontok nyújtják együttesen: szavazások, vendégkönyv, fórum (2 napja nem működik), feliratkozás hírlevél re , no és a vízszintes menüsor lenyíló sötét (terrakotta?) alapon fehér betűs ablakai, amelyeket átnézve úgy érzem, sokat gazdagodott a honlap.

A szolnoki megyei könyvtár is „kinyílt”: ők is középen futtatják a rendezvényeket, a jobb oldali csücsökben, a fő helyen adnak lehetőséget a keresés(ek)re, itt is a vízszintes menüsorból lehet elindulni a könyvtárban és szolgáltatásaiban való bolyongásra. Érdekes sordísznek tűnik e menüsor fölött az intézmény sokoldalúságára utaló ikonok?-szimbólumok? – rajzok? sora –először azt hittem, rákattintással még valami történik, (de semmi…)

Könyvtári fórumukat három témában is elindították –panaszkönyv, olvasók könyvajánlása, beszerzésajánlás, de bizony az olvasók nem aktívkodnak…

A debreceni megyei könyvtár talán már egy éve váltotta le honlapját szép halvány meleg és fehér színűre, zsúfoltságmentesre. Menüsorából a baloldalon válogathatunk, a közép itt is a rendezvények helye, de legfölül a könyvtárról szóló videóklipre lehet rákattintani.

Fél három után öt perccel kabátostul, kofferestül egy olvasó: konfliktuskezelésről kérek szakkönyvet. Van több is, mihez kéne? – 3-kor tartok előadást pedagógus kollégáimnak. A két legjobb egyikét helyben lehet használni, a másikat kikölcsönözték, vagy több tanulmány folyóiratokban... – (olvasó:)ezt semmiképp! Van még ugyan a témát éppen érintő… - azt kérem, majd valamit kihámozok belőle!

De a végén (előadás végén) milyen lesz a „használói elégedettség"?