Nagyon ritkán engedem meg magamnak, hogy bejegyzéseimben a könyvtári területről elkalandozzak másfelé, bármennyire is csábító néha. Miért hozakodtam elő imént mégis a rádióval? Mert nem hagy nyugodni a múltkor a Könyvtári Figyelő legfrissebb számában (hozzám még rejtélyes módon nem jutott el) megjelent cikk ismertetése , amelynek az a konklúziója, hogy nem is kell szakképzett tájékoztatókat alkalmazni, betanított „munkások” is pompásan elvégzik ezt a munkát. (Lehet, hogy a recenziót rosszul értelmeztem, az is lehet, hogy maga az ismertető is így volt ezzel…)
Szóval azóta más-más területekre próbálgatom ugyanezt behelyettesíteni. Leginkább ismerőseim orvos-történetei jutnak eszembe - magam igen ritkán járok oda, de éppen azt tapasztalom, amit ők: e ritka esetekben is az asszisztensnővel érintkezem (érdemileg és nem adminisztratíve); mégsem jut eszembe, hogy ezután az orvosok helyett csak asszisztenseket alkalmazzanak a rendelőkben .
A Bartók rádiót is elsősorban a zene miatt kapcsoljuk be, mégis micsoda különbség van az összekötő szövegek, a közreadás között!
Talán már két éve is folyik a vita a Fidelió fórumán a Bartók műsorvezetői című topikban a reggeli és délutáni műsorok rádiósairól. Ha arra járok, mindig elcsodálkozom: még mindig győzik szusszal szegény műsorvezetők (általában) csepülését!! Persze jórészt igazuk van. Magam – bizonyára nagyon sokadmagammal – szó nélkül eltűröm, hiszen a zene és előadója a legfontosabb számomra -, akkor akadtam ki talán, amikor az egyik műsorvezető (pedig őt még a jobbak között tartják nyilván!) művésznőnek aposztrofálta Yo -Yo Mát.
Persze lehet alkalmazni ilyen betanítottakat is (néha 5-10 percre nálunk is beül a raktáros a tájékoztató helyére, amíg ő kifut egy kávéra), de azért tudjuk, hogy az a komplex tudás, a műveltség és intelligencia bizony, ha nem is minden hozzánk fordulónál, de igen sokszor szükségeltetik.
Folytatni fogom.
