Sokak megrökönyödésére én szeretek statisztikákat bújni, készíteni, kiértékelni, értelmezni – főleg a sajátjaimat, amelyekről tudom, pontos, azaz nem kozmetikázott adatokat tartalmaznak, tehát lehet belőlük olvasni (és nem halandzsaszöveget).

Újabban az - egyre EU-kompatibilisabbá váló - adatszolgáltatás azonban elvette a kedvemet ettől. A fölmérőlap például olyan adatra kérdez rá év végén, amelyet az év során nem gyűjtöttünk, vagy mert nem tudtunk róla, vagy a gépesített rendszerben nincs rá lehetőség, hogy egyszerűen leválogassuk. Ilyenkor jön a hasra ütés. Minden könyvtárban másképp saccolnak – tehát össze lehet hasonlítani az adatokat, de nincs értelme.

Ami a legnagyobb ellenkezést váltja ki belőlem, az a helyben kölcsönzött és a közvetlenül (helyben) használt dokumentum fogalma. Az adatelemek nevét sokáig kellett ízlelnem, tudatosítanom (más működési elvű könyvtár dolgozójaként), hogy számosságot tudjak mellé írni. Persze, persze, hogy értem: helyben kölcsönzött az a dokumentum, amelyet a könyvtárostól a raktárból kérünk – azaz kérőlapot kell az olvasónak kiállítania. No de egyre inkább afelé fejlődnek a könyvtárak, hogy az állománynak mind nagyobb részét teszik szabadpolcra, pl. a folyóiratok régi, bekötött évfolyamait , de van olyan könyvtár is, ahol a raktárból való kikérés az olvasó tehermentesítése és a minél gyorsabb kiszolgálás érdekében nem kérőlappal, hanem szóban, telefonon történik (tájékoztató a raktárostól). Ezeket a kéréseket minden esetben strigulázzák?

No és hogy oldják meg a nagyobb könyvtárak a folyóirat-olvasóban a „közvetlenül helyben használt dokumentumok” – napi-és hetilapok, magazinok –forgalmának mintavételes mérését? Nálunk én nem vállalkoznék arra egy nap erejéig sem, hogy számláljam a használatok számát a nyitástól, amikor egyszerre legalább tíz öregúr megszállja a napilapok polcát, egyszerre szeretnének legalább ötöt olvasni, egymás közt csereberélik tízpercenként… majd jönnek a hobbi-, pletyka-, női, sportlapok olvasói… Akkor itt is jöjjön a „becslés”, a használók megkérdezése (és válasza : )) !)

[Ezért néha már kezdek kételkedni a sokszor reklámozott külföldi könyvtári adatok realitásában is. De ezt – mint látható, csak zárójelben , sőt: szögletesben! – merem megjegyezni.]