Nem akarok hinni a szememnek, fülemnek
– amikor azt hallom, hogy a könyvtárigazgató azt gondolja, attól, ha megosztja szobáját kollégájával egy szakmai kiránduláson, csorbulni fog a tekintélye;
- amikor a vezető azt hiszi, ha rendezvény előtt (annak megszervezése mellett) a terempakolásnál öt széket arrébb tesz, nemcsak a karikagyűrű esik le az ujjáról, de elveszti tekintélyét;
- ha úgy jut eszébe segíteni hölgy kollégájának könyvcsomag becipelését, hogy másik beosztottját odahívja.
Azt hittem, ez a szemlélet már a múlté. Vagy ezen a téren is dívik a retro?
