Mai : 05.19-i ugrópontok - egy tényleges és egy lehetséges (az ugrás veszélye nélkül) az Ezredvégből:

„Üldögélünk az íróasztalaink mellett, rójuk sorainkat szövegszerkesztőnk képernyőjére, s arra gondolunk, nemsokára egy újabb katalóguscédula kerül nevünkkel az Országos Széchényi Könyvtárba. És minden cédulával közelebb kerülünk a halálhoz.” (Szerdahelyi István)

In :http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0704/0704.html

Május:

„Már vagy negyven cetlit telefirkáltam. Éttermi teraszokról csent söralátétet, zsírpapírt, szalvétát, kidobott szerződések hátát, használati utasítások fehéren maradt négyzetcentimétereit…Ilyesmiket. …javukat gondosan őrzöm a kabátom bélésében. Nem tudom, minek… meglehet, nekem ezek az álmaim.

…

Ez egy vonatjegy, miként látható. Több papírom meg már nincs . Ezért leszek rövid. A nagydarab fószer azóta többször is megkeresett minket. … Lecsúszott értelmiségieket tanulmányoz. …

Leltem egy füzetet tegnap este az egyik konténerben. Ebbe fogok írni ezután. …Talán a régi cetliket beragasztom majd a másik füzetbe…a másik tele van írva. …. ha szerezni tudok ragasztót, isten bizony, beleragasztom a papírkáimat!… Archiváltam is ugyanakkor írni is van már helyem – csodálatos!

Nem tudok összeszedetten írni. Ezek a följegyzések is szétesnek… A nyelvet sem tudom már jól használni, egy rakás szót elfelejtettem, s egy nagy rakás hülyeség zsong a fejemben. …

Szeretem ezt a füzetet, amely voltaképpen kettő. Bélától kaptam egy szép tollat, azzal írok újabban. … Egy ideje félek, hogy elolvassa valaki. …

És ha a toll… valamilyen megfigyelőrendszer? Ahogy befejeztem ezt a bejegyzést, a villamossínre teszem, és pozdorjává zúzatom. …"

(Bene Zoltán: Egy hajléktalan feljegyzései. 4. szám)