Budapesten a jövő héten lesz a bemutatója Burget Lajos Retró szótárának (Tinta Kiadó). Ez alkalommal csaknem fél áron 1500 Ft) lehet a könyvet megvásárolni. Természetesen a budapestieknek. És még hány akció, amelyből a vidéki könyvtárak kimaradnak!!
Kéne megbíznunk egy közös ügyintézőt, aki legalább ilyenkor telefonos kérésre megvásárolja az akciós könyveket, aztán adandó alkalommal a fővárosban járva elhoznánk a közben összegyűlt csomagokat.
Most került kezembe egy nagyon szép helyi folyóirat első évfolyamának első száma. Vörös Postakocsi a címe, a Nyíregyházi Főiskola és a Nyíregyháza M. J. V. Önkormányzata adja ki. Igényes kivitel jellemzi, színvonalas írásokat közöl, köztük Drótos Richárd Elektoralitasrul(ez) címmel, amely egy tavaly induló „helyismereti blogot” mutat be. Sajnos, mire a lap megjelent (illetve most, hogy én olvasom), már 3 hónapja nincs új bejegyzése az egyébként tényleg ígéretes, Az én szőke városom című blognak: www.szokevaros.freeblog.hu.
A Kalligram című folyóirat legfrissebb, májusi száma Borges-szám(Jorge Louis). Több vele kapcsolatos tanulmány közül igen érdekes Bartók Imréé, amelynek címe: Borges könyvtáráról. Ez A bábeli könyvtár elemzése (továbbgondolása?).
„…valljuk meg, patkányként osonunk az árnyékos polcok mentén, patkányként rágjuk a könyvek szélét, és tudatlan, együgyű reményeinktől vezérelve lapozunk bele egy-egy kiadványba. Ma éppen arról olvastam, hogy a könyvtárt lebontásra ítélték, és holnap minden benne tartózkodót oroszlánok elé vetnek. … habár számos könyv akadt a kezembe, amely beszél egy titkos kiútról, azonban én nem teszek mást, mint kis patkányfarkamat behúzva osonok és osonok a könyvek mentén …
A könyv-problematika a könyvtár-, a könyvtár pedig a labirintus-problematika előzménye Ki ne tudná, aki valaha könyvet fogott a kezében, hogy a könyv labirintus, a labirintus pedig az élet metaforája?...”
Most hallgattam a Bartók Rádióban A jövő hét muzsikusa, Lakatos György fagottművész c. műsort, amelyben a május 25-i , nagykanizsai koncertről (Strém Kálmán emlékére) volt főként szó .
És bizony az is megemlítésre került, hogy a koncerten a Harmonia caelestisből idéző Esterházy Péter a koncert előtt 4 órakor a városi könyvtárban felolvasást tart legújabb könyvéből, a Semmi művészetből. Ezt az interneten is olvashatjuk a koncerttel kapcsolatban a fontosabb beharangozók szövegében. Hát valahogy így kellene minden könyvtárnak jelen lenni a helyi kulturális életben, az országos fontos fórumokon.
(Egy helyen: saját honlapjukon nem találtam csak a rendezvényről hírt – de ez csak szépséghiba. Vagy rosszul néztem.)
Régebben, ha a bádog postaládámban lánclevelet találtam – már a borítékról, vagy az első szó láttán fölismertem -, azonnal szemétbe dobtam, mit sem törődve a levél utolsó soraival.
Most ha e-mailjeim között bármely kedves ismerősöm továbbított levelét találom, nem merem nem elolvasni, hovatovább nem merem nem továbbküldeni, hiszen ezek utolsó mondatai között általában előfordul, hogy „a levél küldőjének is küldd vissza”. Ha nem cselekednék így, kedves ismerőseim előtt, akiket pedig egyébként nagyra tartok, s eddig nem is gondoltam róluk, hogy ilyen bugyutaságot komolyan vesznek, szóval előttük lelepleződne, hogy szerény kérésükre fittyet hányok. Levelek tehát FW – gondoljon a többi tíz bármit is!
Másik „kedvenceim” a giccses képekkel aláfestett bölcsességek. (Biztosan nevük is van, csak én nem tudok róla.) Jellemzőjük a különös kékes ill. zöldes tónus, és a mondjuk tíz diakockában minimum ötször előforduló helyesírási hiba. No, ilyenekkel is egyre többször meglepnek. Előnyük viszont, hogy nem muszáj továbbküldeni.
Azt hiszem, most már leírhatom, ami három hete történt.
Egy szakdolgozatíró - témája az internet és a könyvtárak – kérdéseire válaszolgattam a dolgozat leadása előtt három héttel , hogy intézményünk hogyan próbál a virtuális térben kapcsolatot teremteni olvasóival. A beszélgetés során szót ejtettem a blogok lehetőségeiről is, amikor ő gyorsan „tisztázta magát”: „az nem az én világom” (!!). Majd nagyon elcsodálkozott, amikor megmutattam neki egy-két klog-bejegyzést, és megígérte, a hátralevő napokban tanulmányozni fogja a klogokat :)
Vajon miért van az, hogy a gmailes postafiókomba naponta csaknem 50 (nevesített) szemét érkezik, a freemailesbe hetente ha egy, a citromailbe gyakorlatilag egy sem?
És miért nem szeretem a wordpress új verzióját (félig magyar, félig angol), pedig elvileg az újnak jobbnak kéne lenni? Hogy lehet visszatérni a régebbihez?
És még nagyon sok ilyen jellegű kérdésre miért nem találom a választ? Pedig keresem!
Imént a rádió (Kossuth) egy műsorában a palóc népi építészetről volt szó, s amikor a műsorblokk végén a műsorvezető két kérdést tett föl a rádióhallgatóknak e témában, hogy írják meg a válaszokat – ezt ajánlotta: kérem, nézzenek utána a könyvtárban! Hát, ezt ritkán hallani a médiában!
Erről jut eszembe, hogy a múlt héten viszont azon mérgelődtem, hogy a parlamentben, amikor arról volt szó (az elektronikus információszabadságról szóló törvénymódosítás kapcsán), a Magyar Közlönynek az elektronikus változata legyen-e a hiteles, az érvelések során senkinek nem jutott eszébe, hogy a könyvtárakra és a könyvtárakban való hozzáférhetőségre hivatkozzon.
Régen voltam könyvfesztiválon, ezért, meg az új helyszín kedvéért idén elmentem. Vonzó volt nagyon a beharangozott résztvevők miatt az első programpont, a pódiumbeszélgetés. A meghirdetett öt hírességből három jelent meg (gonoszkodjak? a másik kettő neve csak mint mézesmadzag szerepelt a meghívón?!), és továbbgondolni-valót – mint máskor is – György Péter mondott.
Összességében azért a téma: a kultúra metamorfózisa ügyében nemigen léptünk előre.
A Millenáris szimpatikus terepe a könyvfesztiválnak, tágas, hangulatos, de ezen a pénteki napon mégsem éreztem a levegőben egy „kulturális bizsergést” (fesztiválhangulatot pláne nem), inkább csak ténfergőket láttam, nyugdíjasokat és kékharisnyákat vettem észre.
Az MKE által – állítólag méregdrágán - kibérelt teremben viszont jó színvonalú előadásokat hallottam, időnként még az állóhelyek is „elkeltek”. Reneszánsz éve, digitalizálás, adatbázis, minden együtt volt – hiába, a bibliográfiai szekció megint kitett magáért!
Most került a kezembe a Korunk ezelőtti száma. Címlapja szerint a „Blog, napló, irodalom” témát járják körül írásai. A hátsó fülön olvasható a szerzői gárda – közöttük igaz, hogy van egy 1934-es születésű is (Gömöri György), de egy 1989-es is, és a szerzők átlagéletkora ez alkalommal nem haladja meg a 30 évet.
A cikkek sokfelől közelítik meg a blogolást: Keszeg Anna: Műfajemigráció? Blogtörténet és naplóirodalom, Gagyi Benedek: Blogirodalom Bogdán Zdenkő: Internetes irodalom, Fejes Enikő: Fejest a blogoszférába: A blogok retorikája, közössége és kultúrája…
Engem most Jakab-Benke Sándor: Blogon innen, blogon túl: egy bloggerguru szubjektív visszaemlékezései c. írása fogott meg (eszembe jutott két klogos bejegyzéscím: Záró és Hazamegyek, lefekszem) , különösen a vége: „Én egyelőre abbahagytam a blogolást. Azaz a blogot, a régit, amelynek éppen hároméves születésnapján metszettem el a torkát. (… http://nandika.freeblog.hu ) Már nem kielégítő. Tudom, hallomásból, tapasztalatból, hogy másokat sem elégít ki (a sajátja). Mindenesetre valami megváltozóban van. A blogos felnőttkor kopogtat…”
