A szinte utolsó pillanatban (azt hiszem, Bánkeszi Katalin által) kiötlött ODR-fórumon volt szerencsém részt venni. Az „utolsó pillanat” ellenére igen nagy létszámú érdeklődő gyűlt össze a kijelölt, kicsinek bizonyult teremben – ezzel is bizonyítva, hogy a könyvtárosoknak igen húsbavágó a téma.

Előzetesen bárki jelentkezhetett hozzászólásra, de az elsőséget az IKR-fejlesztők kapták meg, amit (azt hiszem, egy kivétellel) mind ki is használtak. Nekik is jókor jött ez, hiszen a TIOP-pályázatok kapcsán már föl kellett készülniük a fejlesztések ODR-MOKKA-szempontú átgondolására.

Érdekes módon más-más oldalról közelítették meg a közös (ill. osztott) katalogizálást, könyvtárközi kölcsönzést stb. Volt, aki (Németh Ágoston - Aleph) vázolta a szükséges fejlesztések struktúráját, és ajánlotta saját (nevesített) elképzeléseit (sőt megvalósításukat). Volt, aki (Thék György -Textlib) szemelgetett az akkurátusan összegyűjtött és elemzett MOKKA-rekordok hibáiból (tanulságos lenne ezeket is egyszer áttekinteni a könyvtárosoknak, pedig, a többiekével szemben éppen ehhez a hozzászóláshoz nem készült prezentáció ; valamint a teremben úgy tűnt, a könyvtárosok (rajtam kívül) erre nem is lennének vevők). Ismét más (Kármán László - Huntéka ) azzal kezdte hozzászólását, hogy „tiszta, világos képet…” kell először arról alkotni, hogy a rendszer résztvevői (szállítók, OSZK, könyvtárak stb.) közül kinek mi a joga/kötelessége, milyen problémával kihez lehet fordulni… Fölsorolta a követelményeket: átláthatóság, számon kérhetőség…. az olvasó középpontba állítása, web2/könyvtár2-lehetőségek kiaknázása!! Végül olyan kérdéseket tett föl, mint pl. kell-e új MOKKA, egy adatbázis vagy több, hány szint létezzen… A kérdésekre válaszolt is, ebből csak azt emelem ki (, mivel majd az egész olvasható lesz a Katalisten is), hogy HIBRID katalógus tart legjobb megoldásnak a jelenlegi után (v. helyett).

Ezután a Könyvtári Intézettől Ládi László számolt be egy közösségi katalógus-kísérletől (UTCA-projekt). Azt hiszem, ő mondta (vagy az OLIB-tól Horváth Mária?) azt a nagyon előremutató javaslatot, amit aztán utána többen is örömmel üdvözöltek, hogy „közös interfészekben állapodjanak meg az integrált rendszerek fejlesztői!”

Gyüre Péter az e-Corvina részéről nagy hévvel tartotta meg a szoftver védőbeszédét – adatokkal igazolva a rendszer használatát, jóságát, további működésnek indokoltságát.

A MOKKA (és ODR) részéről egyébként többen is kaptak szót. Mindjárt a fórum elején igen röviden(mert a prezentációt a gép lassúsága miatt nem láthattuk) Fonyó Ilona ismertette az ún. MOKKA-kérdőív tanulságait (a Katalisten nemsokára látható), aztán Koltay Klára igen jól összefogott, rendszerezett (bár nagy részben szerintem más (Koltay-)publikációkban olvasható) előadását a Mokka/ODR jelen helyzetéről és fejlesztéséről. (A fejlesztések ill. célok sem ismeretlenek, mert bizony a MOKKA/ODR integrációjának befejezésére már egy múltbeli dátum is ki volt tűzve!!!)

Simon András szintén a MOKKA-egyesület részéről humoros (és helyesen: önirónikus) hozzászólásában visszautalt az alapító atyák Mokkával kapcsolatos elképzeléseire, kitűzve a célt: (legalább ezek)teljesüljenek.

Az ODR „központi” könyvtárának igazgatója,  Virágos Márta szintén védbeszéd-elemeket tartalmazó hozzászólásából azzal értettem egyet, hogy a fejlesztők úgy fejlesszék a rendszert, hogy a hibás rekordokat küldje vissza , ha felismeri.

Ki ne hagyjam: A KELLo mint rekord-közvetítő (Bariczné Rózsa Mária személyében)is szót kapott, de számomra kicsit homályos volt az ötlet, amit figyelmünkbe ajánlott a köteles példányokkal kapcsolatban, másrészt meg nem értettem a lelőhelykód nélkül kóválygó rekordok esetét …(Szerintem a hiba az én készülékemben van.)

Kétszer is leírtam, hogy védőbeszéd, ennek nyomán elkezdtem gondolkodni, hogy e fórumon a többi szereplőt akkor hogy is nevezhetném. A fejlesztők pl. az ügyészi szerepkörben vannak? És a könyvtárak/könyvtárosok? Mi vagyunk a felperesek?

Bárhogy is van, a nem Corvinás könyvtárak részéről csak a KSH könyvtár igazgatója  Nemes Erzsébet kapott szót, de folytatni lehetett volna még ilyen, lényegbe vágó kérdések, problémák sorolásával, ám az idő lejárt, rohanni kellett a záró plenárisra.

Folytatása következik, ígérték többen is (Bánkeszi Katalin, Pallósiné Toldi Márta)…