- Nincs késedelmi díj. Ez az eljárás megszabadítja az embereket a hozzáférés korlátozásától.
Romlik a könyvtár imázsa, hiszen egyre több esetben fordul elő. A várakozó legyint, és más szolgáltatóhoz megy (könyvesbolt, könyvtár stb.)
[Bár a kiválasztottak számára eddig sem létezett késedelmi díj -- velünk élő szocializmus :-) MG]
Igen, a kiválasztottak „privilégiuma” (amely azért leginkább az igazgatók által biztosított) ugyanúgy irritálja a beosztott, kölcsönző pultnál ülő könyvtárost, mint az egyszerű olvasót…
A büntetés-jelleg kiiktatása rossz érzésektől szabadítja meg a könyvtárhasználatot.
Nem büntetés-jelleggel kell „tálalni” a dolgot. A „másik olvasóra” kell hivatkozni, illetve arra, hogy legközelebb Ön is kerülhet olyan helyzetbe, hogy vár egy számára nagyon fontos könyvre.
Gyakorlatunkban, amióta az olvasók az opacban tájékozódnak, mielőtt könyvért jönnek, sokkal inkább fel vannak háborodva azon, hogy bizonyos könyvek kiiktatódnak a forgalomból, mint azon, hogy ki kell fizetni a jogos késedelmi díjat!!!
Munkaidőt takarít meg: nem kell a pénz adminisztrálásával foglalkozni. Ugyanakkor elveszhet a dokumentumok időre visszahozásának ösztönző ereje.
Így igaz! Szoktatás kérdése az egész: a rendszeres és rendes olvasók nagyon figyelnek a visszahozatal dátumára!
Gyakorlat szokott lenni, hogy a dokumentum addig a használónál marad, amíg más nem kéri. Ilyen esetben új logisztikai és állománygazdálkodási kérdések merülnek fel: mikor jelenthető ki az, hogy egy könyv elveszik?
Addig nem veszett el a könyv, amíg valakinek a nevén van. Ha sokáig nem hozza vissza, az behajthatatlan követelés.
Illetve: a könyvespolcra visszahelyezett könyv segíti a böngészés eredményességét.
Igen, ez nagyon-nagyon fontos! Különösen most, amikor a könyvtárak, a nagy könyvtárak is csak egypéldányos beszerzésre képesek, és a fontos, érdekes új könyvekért sorban állás van!
- … önkéntes vagy közösségi munkára végzésére hívjuk fel a figyelmet. A szerző megállapítja, hogy egy könyvtárban mindig lehet olyan munka, amely kisegítő munkáskézért kiált. Ilyen például a könyvek visszasorolása.
- …lássuk a 'fizess, amennyit gondolsz' megoldást, mely nem újdonság; sok karitatív szervezet is alkalmazza; esetleg javasolt árat megadva.
A díj mértékéről való kalkulálást a könyvtáros is átadhatja a használónak. E felhatalmazás (felnőttként bánás) növelheti a könyvtár imázsát, publicitását, melynek hatására növekedhet a visszahozatali arány is.
„(felnőttként bánás)” – divatos, szép szöveg (bocsánat!)
Valamint úgy tűnik, a késlekedő olvasó természetrajzát nem ismeri, aki írta. (Sok továbbtanuló olvasó, amikor kézhez kapja a könyvet, megmondja, hogy a szemeszter végéig nem hozza vissza!) Ez nem jelenti azt, hogy bűnözőnek gondoljuk az olvasót, és negatív előítélettel vagyunk iránta.
------------------------------------
A fentiekből kiderülhetett, hogy alternatív megoldásaink nincsenek. (Hacsak az nem, hogy részletfizetésre van mód - az olvasók számára ez nagy megkönnyebbülés.)
A befolyt összeget (egy-kétszázezer!) visszaforgathattuk dokumentumbeszerzésre - a régi szép időkben. (Most nem az van, sőt, ha a nagy kalapra gondolok, ahova kerül.....!)
Egyéb hasznos tapasztalatok, érdekességek - -csak néhány olvasói taktikáról tudnék írni még, de ez, gondolom, másutt is hasonló.
