A királynő elindul kutyáival a palotából. Véletlenül egy bibliobusz mellett haladnak el – itt kezdődik a bonyodalom. És itt indul az út az olvasás felé, az élet az olvasás bűvöletében.
Fontos-e, hogy az utat az olvasáshoz éppen a királynő példáján mutatja be? Az egészet tekintve (talán) igen. Sokkal könnyebb így olyan mondatokat elfogadni, mint:
„mint olvasó, névtelen maradt és ismeretlen egyenrangúként osztozkodott a közönséges olvasókkal az élményben… Amíg a könyv lapjain, a két fedőlap között tartózkodott, senki sem figyelt föl rá.”Az útról a könyvek felé:
„A könyvek vonzereje, gondolta, talán az olvasó személye iránti közömbösségükben rejlik: van valami makacs öntörvényűség az irodalomban. A könyvek fütyülnek rá, hogy ki olvassa őket, vagy hogy olvassák-e egyáltalán… Az irodalom egyfajta nemzetközösség, a könyvek: köztársaság.
„Úgy látom magam előtt az irodalmat, mint egy hatalmas országot, amelynek távoli határai felé félúton vagyok ugyan, de soha nem érem el őket.”
„…rájött arra, hogyan vezet egyik könyv a másikhoz, hogy bármerre fordul, újabb és újabb ajtók nyílnak…”No de hogy keveredik a hátszín az olvasáshoz?
A [regények] kivonatolás[a] tömör, tényszerű és célratörő. Az olvasás ezzel szemben rendezetlen, csapongó és örökösen további olvasásra csábít.”
„A regények nem feltétlenül légvonalban haladnak.”
„Az olvasás egyebek között valami izomféle is, … és az idők során neki ez az izma szemlátomást kifejlődött.”
Megfejtés a 2009-ben megjelent Alan Bennett: A királynő olvas című regényében. Fordította Rakovszky Zsuzsa.
