Komolyan kell-e venni egy szappanopera sztereotípiáit egyes társadalmi csoportokról, intézményekről?
Egyrészt bizonyára igen, hiszen maga a műfaj egyik jellegzetessége, hogy panelekből épül föl, s lám, a könyvtárospanel most ilyenre sikeredett.
Annyira azért mégsem, hogy egyből ellenakciót kellene szerveznünk a könyvtároskép „javítására”.
Lehet, hogy ismét túlreagáltuk a sorozat egyetlen epizódját?
Művelődésszervező végzettségű fodrászom másképpen látja e szappanopera tükrét a könyvtárral kapcsolatban. Azt mondja - mint rendszeres nézője a sorozatnak - , igaz, hogy ez az epizód nem tette vonzóvá úgy általában a könyvtárost, azonban azt lehetett eddig leszűrni a könyvtárról, hogy az JÓ HELY. A sorozat pozitív figurái, főként a fiatalok igen gyakran járnak könyvtárba, az élet fontos eleme, terepe (annak ellenére ugye, hogy most itt hivatkozhatnánk a nemrég is előcitált statisztikai adatra: a lakosság 16%-a könyvtári tag)!
Az a jelenség veszélyesebb, amiről HSD írt, a témához kapcsolódva az olvasgató könyvtárosokról.
Teljesen véletlenül éppen ma olvasom M. C. Beaton: Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó c. könyvében az alábbiakat – ez is egy könyvtároskép:
„James kezdett belefáradni az archivált cikkek közötti keresgélésbe. … - Hamarosan zárunk – szólalt meg egy hang mellette. Felpillantott: csinos, fiatal könyvtárosnő volt a hang tulajdonosa. Hosszú, egyenes szálú szőke haja és babaarca volt. Nagyon rövid, nagyon testhezálló rövid szoknyát és magas sarkú cipőt viselt. Kitör a káosz, ha felmászik a létrára, gondolta James.
[Elmennek egy kocsmába.]
„Meséljen inkább magáról… Bizonyára csodálatos munkája van. Egy könyvtárban dolgozhat annyi könyv között.
- Ez is csak egy munka. – vonta meg vállát a lány. Előbb-utóbb egyhangú lesz.
…- Előfordul. Kik a kedvenc írói?
- Nem nagyon olvasok. Inkább tévét nézek.
James igyekezett leplezni megdöbbenését. –De mi értelme könyvtárosnak menni, ha egyszer nem érdeklik a könyvek?”
