Két-három hete abban az agyforraló melegben az a blőd gondolatom támadt, hogy a nyári olvasó kicsit más, mint a más évszakbeli. No azért nem csak a triviális dolgok jutottak eszembe, hogy pl. az útikönyveket stb. nagyobb arányban kölcsönzik vagy ráérősebbek, hanem…
most hetente legalább egyszer jött egy-egy apuka a kisfiával (nem a gyerekkönyvtárba!!) valami egészen különös állatot keresni a kézikönyvekben (ezerfogú tengeri hal, különleges csíkbogár stb.), és bizony dacára a nagyon sok állatos könyvünknek, az igénynek megfelelő szöveggel és képpel csak kevés - az apának és a fiúnak egyaránt – megfelelőt találtunk, de találtunk. Ők persze még ezután is több órát bújták a könyveket.
Aztán tegnapelőtt más is megérkezett.
A kukázó bácsi –a városunk jellegzetes alakja - évente négy-öt alkalommal szokott bejönni a könyvtárba, kollégáim szerint azért, hogy „kiakassza” a könyvtárosokat. Menekülnek, ha meglátják. Kérése ugyanis véletlenül (?) szinte sohasem teljesíthető:
nincs meg, nincs bent (kallódik) a kért könyv, nem tudunk válaszolni kérdésére, nem találjuk lexikonban stb. Ilyenkor aztán - hangosan kinyilvánítva negatív véleményét - távozik.
Tehát tegnapelőtt ismét itt. Egy műszaki könyvet keres, ami most véletlenül bent van – az olvasóteremben. Most csak érdeklődtem – mondja, nincs itt a szemüvegem, egyelőre nem kérem. Aztán rákérdez egy másikra. Egy harmadikra – és szívélyes beszédbe elegyedünk . Hosszasan ecseteli meglátását, hogy a könyvtárak ész nélkül selejtezik ki a régi jó könyveket.
Például – dörrent rám – megvan-e még Öveges: Az elektronok nyomában c. könyve?
Nézem a katalógust – nincs meg. Pedig ezt én innen többször kölcsönöztem a hatvanas években! Technikai szemléletemre ez volt a meghatározó. Meg a relativitáselmélet. Meg az Ezeregyéjszaka legszebb meséi – nem a gyerekváltozat. -?????? - Nem a műszaki szemléletemre, hanem az egész világlátásomra – mondja.
Aztán összehasonlító meseelemzésbe bocsátkozunk (Ali baba és a negyven rabló és A kis gömböc – hol vannak a magyar mesék az „ezeregyéjszaka-beliekhez” – mondja, én próbálom a magyarokat védeni) – a kerettörténetről értekezik, a középkori és mai arab mentalitásról…
majd vissza az elektronok nyomába! Akkor el se tudom olvasni? De, mondom én, majd könyvtárköziben meghozatjuk. ODR-katalógus (elmondom neki a lényegét): lelőhely: két könyvtár (PTE, FSZEK). -A műszakit és a Széchényit miért nem említi ez a katalógus? - ?.
Nézem a BME-OMIKK külön katalógusát – megvan. És választ találunk arra is, hogy az 1952-55-ben 3 kötetben kiadott Élő fizika 3. kötete jelent meg ezen a címen. - Minden újabb kiadásából (egy kötetben) tudnék adni egyet. -Na jó, hozzon egyet – és elvonul olvasni (szemüveg nélkül!) Azért nem hagyja szó nélkül a helyzetet: hogy lehet az, hogy abban a közös katalógusban benne kéne lenni az OMIKK-példánynak, még sincs benne. És mért nem tudtam kideríteni a mi katalógusunkból a kért mű „eredetét”? És az OSZK-katalógusban miért nem találtam meg a kért címen? És ugye, hogy ész nélkül selejteznek a könyvtárak? Országosan 4 elérhető példány???!!!
Szóval ő mégis más volt mint télen! Nyári olvasó!!!!
