Polcológia

Hagyományápolás vagy kényszeresség, hogy megint írok az újévi hangversenyről?

Mert mit is lehet mondani a zenéről, amikor a világ egyik legjobb zenekara muzsikál? Csak a más érzékekre ható dolgokról lehet írni.

Ismét a francia Georges Pretre volt a karmester, amint két éve, amikor 83 évesnek mondták, most meg 86-nak… Ilyen korban persze mit számít az az egy plusz év? A két évvel ezelőtti sötétkék öltönyét viselte galambszürke nyakkendővel, ez utóbbi a zenekar tagjainak öltözékéhez is tartozott az ugyancsak galambszürke mellénnyel és nadrággal, sötétszürke zakóval.

A San Remoból küldött virágok (harmincezer szál!!) ismét gyönyörűen díszítették a Musikvereinsahl Aranytermét.

A műsor-összeállítás is franciás volt, benne legalább három francia gyorspolkával, egy Offenbach-művel (A Rajna sellői), Johann Strauss bécsi zenéi franciás hangulattal (Pezsgő-polka), id. Johann Strauss Párizsi karnevál c. galoppjával.

Idén Valentino tervezte a táncosok ruháit – az első darab, az Egy szív, egy gondolat táncospárja a Kunsthistorische Museumban habkönnyűen lejtett, kár, hogy a kárminpiros (itt tudtam meg: ezt nevezik Valentino-vörösnek) ruhához valami lehetetlen durva alakú fátyolt kellett a balerinának viselnie. Még a Reggeli lapokat koreografálta meg  Renato Zanella, itt igazán szépek voltak a rózsaszín „alapú” női kosztümök.

A Kék Duna keringőt most tánc nélkül hallgathattuk,  de végigkísérhettük a Duna folyását csodaszép felvételeken, benne három budapesti Duna-képpel.

És még egy érzék: az ízlelés! A Bob-bon keringő zenéje közben a bécsi Demel cukrászda cukrászait láthattuk, amint készítik a desszerteket, vastagon, selymesen folyik a csokoládé, formázzák a zöld zselét, kenik és díszítik az édességeket…

Újévi koncertet hallgatni olyan, mint Bécsben lenni. És milyen Bécsben lenni?

„…mint egy falat csokoládét a maga teljességében ízlelni…”

A Médiakutató ez évi téli számában Velics Gabriella tanulmánya ragadta meg figyelmemet. Az Újságok, újságírók és olvasók: átmenet a famentes jövőbe című írás első része, amelyben a fogyasztói szokások változásáról ír, tulajdonképpen sok újat az eddig olvasottak és közkézen forgó információk miatt nem hoz – de igen fontos, hogy friss (még 2009-es) nemzetközi és magyar adatokkal is szolgál a média, az internet használatáról, a napi- és hetilapok olvasottságáról, rádiók, televíziók nézettségéről, egyes témák iránti érdeklődésről, a média témakínálatáról.

A második fejezet a lappiacon történt tartalmi és technikai változásokat mutatja be, azt, hogy a lapkiadók milyen módon próbálnak új olvasót „fogni”, a régieket megtartani, illetve a digitális technológiákkal hogyan próbálják felvenni a versenyt.

Az Olvasói nemzedékváltás – aktív olvasó c. fejezetben azt ecseteli a szerző, hogy a nem elég az újságoknak a hagyományossal megegyező online formát és digitális archívumot fenntartaniuk, szembe kell nézniük az igazi korszakváltással: az olvasói nemzedékváltással!

Bemutat egy nagyon érdekes elektronikus újságot, a Musikwoche c. zenei hetilap digitális változatát , amely egy adatbázishoz csatlakozik (ill. azt működteti).

Az írás legizgalmasabb része az utolsó: Digitális kávéház – neked bejön?  A tanulmány szerzője a szombathelyi főiskolán tanít, és miután 63 hallgatójának fölolvasott egy Murdoch-idézetet, meg is kérdezte róla a véleményüket: igaza van-e Murdochnak? Szükségszerű-e a változás? Milyen a média világa? Milyenek vagyunk mi (mármint ők, a fiatal korosztály)?

Murdoch mondatai 2005-ből:

„Elvesztettük a kapcsolatot az olvasókkal. Nem csoda, hogy az emberek, különösen a fiatalok félrehajítják az újságot. A tizen-, huszon- és harmincévesek egyáltalán nem akarják, hogy valamiféle „isteni figura” felülről közölje velük, hogy mi a fontos, s mi nem. A napilapok elektronikus változatainak egyfajta digitális kávéházzá kell válniuk, ahol a hivatalos szerkesztők és olvasók összegyűlnek, beszélgetnek, eszme- és blogcserét folytatnak. Ez a diskurzus lenne valójában maga az újság.”

„A diskurzus az egyénnél magasabb szintű forrásokból táplálkozik. Ilyenek a gazdasági és politikai érdekcsoportok és szervezetek nyilatkozatai…Murdoch egy jóindulatú gesztust kíván tenni a lemorzsolódó fiatal közönség felé. Viszont az újság ugyebár nem azonos a diskurzussal…”

„…A legtöbben nem foglalkozunk politikával, mert nem érezzük, hogy bármiféle beleszólásunk lenne, sőt szabályosan utáljuk a politikusokat, hovatartozásuktól függetlenül. Kétszínű, tolvaj, hazug, önző stb. : többnyire nem a hírekkel magukkal van a probléma, hanem azokkal, akikről szólnak.”,

„Elég idealisztikus és naív elképzelés, hogy a digitális napilapok majd megmentik a fiatalokat az érdektelenségtől. Szép lenne, de elég régóta használunk már internetet, és még mindig nem ez a tapasztalat. Az internet csak egy újabb „hely”, de nem oldja meg a világ gondjait és az emberek hozzáállását.”

Látom, picit változott a könyvtárportál katalógusa! (valaki jelezte is a Katalisten.) Örömömre a keresést összevontan – „minden elérhető” – is lehet végezni.

Újabban – néhány hónapja - egyenesen itt kezdem a keresést, ha nekünk nincs meg valami, mert az ODR sőt a Mokka sem adja ki a létező találatokat. Például

Viga Gyula: A bodrogközi kultúra és társadalom változása a 19-20. században c. könyv

az ODR-ben nem szerepel, a Mokkában két lelőhellyel (OSZK, SZTE),  a könyvtárportál katalógusában pedig 11 találatunk van vele!

Nem is értem, hogy ez hogy lehet, hiszen az ODR hozhatná pl. a DEENK könyveit, a FSZEK könyveit, hiszen azonos a szoftver!

A könyvtárportálosok valamit nagyon jól megcsináltak! :)

(Igaz, tárgyszóra és egyéb szempontra még mindig nem lehet keresni; nem számosítja a találatokat (pl. Viga Gyulára keresve mennyi is az a sok találat, ami fölsorakozott előttünk…), és nem ismerhető föl, milyen rendben sorakoznak a címek (a katalógusból beérkezés rendjében?)).

Az igazgató asszony/úr az ismerősöm - mint  hivatkozási alap az elviselhetőnél többször (bár lehet, hogy igazából nem olyan sokszor) fordul elő az (ilyenek megfogalmazásában) "alacsony beosztású" könyvtáros gyakorlatában. Sőt, a helyzet egyre "fokozódik"!

Mi is ezzel a célja a delikvenseknek?

- természetesen egy kedvezőbb helyzet elérése : pl. késedelmi díj elengedése, helyben használható (sőt muzeális!) könyv kölcsönzése, lejárati idő  meghosszabbítása évekre, de legalább a tanév végéig, beiratkozás  térítésmentesen stb. - azaz a használati szabályok alól való egyedi mentesség (fütyülve a többi olvasó érdekeire);

- az "alacsony beosztású" (ld. mint fent) megfélemlítése : panaszt teszek az igazgató asszonynál/úrnál, ha nem úgy lesz, ahogy kérem

- annak tudatosítása, hogy vagyunk MI (én és ig. assz./úr) és te, MI bármit megtehetünk, s amit én kérek, azt ig.assz/úr ugyanígy gondolja,  tehát az én kérésem az ő parancsa -feléd.

Néha bizony nehezebb az ilyen típusú emberekkel dűlőre jutni, mint a pszichés/mentális okokból hátrányos helyzetű olvasókkal!

De hogy is lehet ezt kezelni?

Szögezzük le: az adott szituációt helyesen kezelni csak az tudja, aki valamelyest ismeri e téren saját igazgató asszonyát/urát: mennyire tekintélyelvű maga is? Mennyire rabja saját rangja (formai) követelményeinek? Milyen következetes a szabályok betartásában/betartatásában? Van-e humora? Tapasztalható-e nála néha önironikus megnyilvánulás?

Ettől függően tehát

-          ha nem annyira tekintélyelvű az asszony/úr, van humora ill. öniróniája, fapofával hajtsuk be nyugodtan a késedelmi díjat, fizettessük ki a szolgáltatást (hisz az nem  az első embernek jár), ragaszkodjunk a helyben használathoz a többi olvasó érdekében stb.  …

-          ha eléggé tekintélyelvű, nincs humora és öniróniája, akkor is fapofával… ld. mint fent, gondolván, hogy csak blöffölt delikvensünk

-          ha eléggé tekintélyelvű… stb., akkor is fapofával… ld.  mint feljebb, kockáztatva, hogy ezért nemtetszését fejezi ki majd főnökünk, de előre eltervezve, ha ez bekövetkezik, elővesszük a salamonbélai szöveget („Ha én egyszer kinyitom a számat…”).

Van más lehetőségünk?

Igen, nyusziként fület-farkat behúzva, az olvasóval kicsit össze is kacsintva teljesítjük a kérést, egyedi, kedvezőbb  elbírálásban részesítjük az amúgy is előnyös helyzetű olvasót, és esetleg másnap elmondjuk ig. asszonynak/úrnak, hogy kedves ismerőse itt járt, üdvözli, és természetesen nem kértünk beiratkozási díjat.

Azért én azt mondom:  ne menjünk be a nyuszi utcájába!

Sorozatot nézek. Az M2-n A palota ékkövét. Kb. harmadánál tartott már, amikor véletlenül megláttam egyik részében a film különös helyszínét, az érdekes ruházatot (ún. kosztümös filmről van szó), a különös fejfedőket, a szereplők jellegzetes mozgását, a távol-keleti tájakat hol az alacsony törzsű fákkal, hol patakkal, másutt holddal, az alkonyatban a hegygerincenen vonulók sziluettjével, s  mindezek valamilyen gyermekkori kínai olvasmányom illusztrációit hozták elém ill. varázsolták élővé – és azóta függővé váltam. Koreai film, azóta utánanéztem, hogy a fikciónak van egy történeti magva: az első koreai orvosnő élettörténetéből indult ki. Maga a cselekmény fordulatos,  érdekes,      a rendező a szappanoperák (?) szabályait betartva  mutat be „emberségről példát, vitézségről formát”.

A legfőbb helyszínek között: királyi konyha, piactér, ispotály, patika – a könyvtár igen fontos szerepet tölt be, a  palota orvosai és  az ápolószemélyzet könyvtárhasználata nagyon részletesen bemutatásra kerül. Valahogy nem tudom összehasonlítani könyvtártörténeti tanulmányaimmal, hogy valóban ilyenek lehettek-e a 16. századi koreai (kínai stb.) könyvek, a könyvtári polcok, hogy valóban volt-e ilyen sok magas színvonalú nyomtatott forrása, tankönyve az akkori orvoslásnak,  mint amit a filmen láthatunk.

A sorozat tetőpontja éppen a könyvtárban, ill. amiatt csúcsosodik ki, mivel az akkori, ottani szabályok tiltották, hogy a királyi könyvtárba a király orvosán kívül bárki is beléphessen, sőt, ha már bent van, az engedélyezetten kívül mást is tanulmányozhasson, s pláne valamit onnan kivihessen!!!

Tehát a film könyvtárképe: rendkívül FONTOS, komoly, tiszteletet parancsoló hely, a titkok őrzője és továbbadója.

Úgy emlékszem, hogy amikor tavaly a folyóiratok honlapjait vizsgálgattam, nem találkoztam a Vasi Szemlével. Most, hogy a 2009. 5. szám nagyszerűségéről akartam írni, a biztonság kedvéért mégis ellenőriztem, hogy megtalálható-e a neten.  És lássak csodát:  frissen, szépen ott virít gyönyörű bíborvörös színben (amilyen éppen az idei nyomtatottak borítója)!

Bal oldalon a tartalomjegyzék,  fettel a teljes szöveget kínáló címek (e számban kettő ilyen van), amelyre kattintva a jobb oldali hasábban olvashatjuk is az írást. Félkövérrel pedig azok a címek, amelyeknek a  rezüméje olvasható jobb oldalt.

A menüsáv az oldal alján fut, ezek közül az archívumra kattintva derül ki,  1999 óta minden számot e legfrissebbhez hasonló módon „dolgoztak fel”: néhány cikk teljes szöveggel, a többi rezümével szerepel.

Hogy a Könyvtári Figyelőben ma olvasott Fehér Miklós honlap-elemzéséhez  is kapcsolódjak: nagyon szimpatikus, hogy a partnerek is kaptak ugrópontot, pl. a Berzsenyi D. Megyei Könyvtár  és a Berzsenyi Dániel Főiskola, a Szombathelyi Tudós Társaság stb.

Az 5. szám legtöbb írása a 3. Józsa Péter művelődésszemiotikai szimpóziumon elhangzott előadás anyaga, nagyon színvonalas, érdekes tanulmányok egytől egyig. Mivel rezüméjük  az interneten is olvasható, ezért csak egy-két jó mondatot idézek belőlük.

A Kapitányoktól (Ágnes és Gábor) A jelen kulturális változásainak néhány tényezőjéről c. írásból azt:

„Technikai-technológiai változásokat említvén ráadásul csak a digitális forradalomról esett szó, jóllehet teljesen egyértelmű, hogy gőzerővel folyik a biológia „forradalma” is, s annak még sokkal radikálisabb és drámaibb következményei lesznek az emberi kultúra alakulására… Még prognosztizálni sem lehet, … milyen mértékben fordul az ember önmaga átalakítása felé, s azt milyen irányokba fordítja…”

„…4. következmény: Magyarország a tárgyi szemétlerakó után szellemi szemétlerakóvá válik; 5. következmény a szellemi elit – ahogy már most is látszik – elmenekül az országból.”

„A folyton böngészők semmire sem mennek. A böngészés nem helyettesíti a motivált, aktív, személyes és társas ismeretszerzés dinamikáját. Ne tévesszen meg bennünket az internet-butuskák (internet-dummies) hangossága és felületes erőszakossága…”

Egy fölöspéldány-jegyzékben látom ám, hogy  a Magyar Nyelv című folyóirat 1960-62. évfolyamát a könyvtár azért selejtezte, mert az "elavult".

Hát igen, ezért porosodik annyi dokumentum könyvtárainkban ?!

Már egy hónapja, hogy lezajlott a 9. ODR-konferencia Tatabányán. Jó volt (mint mindig itt), az október eleji hideg ellenére, és nemcsak Fátrai Márta finom  búcsútortája miatt.

Az első előadás ismét Bánkeszi Katié volt, témája volt: a fejlesztési lehetőségek a TÁMOP kapcsán. Az OSZK-DEENK-SZTE együttműködéséről, a feladatok megosztásáról beszélt, és kitért a más fejlesztésekkel való összehangolásra is (Pannon Egyetem: elektronikus dokumentumküldő rendszer kidolgozása, Miskolci Egyetem: Matarka-EPA-Humanus- fejlesztés és digitális cikkarchívum létrehozása) . Elmondta, hogy mi is az az MNDA (=Magyar Nemzeti Digitális Archívum) – amelyben a közgyűjteményeknek (múzeum, levéltár, könyvtár) kell együttdolgozni. Az egységességet az OSZK fogja biztosítani (koordinálni).

A MOKKA-tervezés és –ütemezés (amelyet hónapra pontosan részletezett) kapcsán kiemelte, hogy a közbeszerzési kiírás konzorcium (a fejlesztők konzorciuma) pályázatára szól, és a döntő értékelési szempont nem az ár lesz. A közbeszerzést előkészítő tanulmány jövő januárban jelenik meg, a lebonyolítást február-áprilisra tervezik.

A MOKKA-fejlesztési irányok között felsorolta a nyitottságot (sokoldalú hasznosítás), a korszerű adatgyűjtést/betöltést, a besorolási adatok központi kezelését, a statisztikai kimutatások lehetővé tételét, az interaktív kommunikációt és az olvasói szolgáltatások fejlesztését.

Végre-végre belevették a fejlesztésbe a KÖZTAURUSZ fejlesztését is a MoKKÁ-hoz kapcsolódóan!!!!!!!!! Ez jelenti majd egy új beviteli rendszer létrehozását,  a rugalmasabb együttműködést és a könnyebb integrációt az egyes integrált rendszerekkel.

A második előadó Tóth Andrea volt, aki az Elektronikus dokumentumküldés a könyvtárközi ellátásban címmel egy vizsgálat tapasztalatait ismertette.  A z ODR-szolgáltató könyvtárakat szólították meg egy kérdőívvel, amelynek problémafelvetése az volt: miért nem nő nagyobb mértékben az e-küldés aránya a könyvtárközi kölcsönzésben? Az eredményekből néhány momentum: a szolgáltató könyvtárak egyértelmű növekedésről számolnak be, a szolgáltatás népszerűsítését nem érzik szükségesnek, a digitális dokumentum meg- (és meg nem)őrzésének eltérő a gyakorlata, és bizony összességében NEM ARIELLEL küldik az anyagokat. A kérő könyvtárak azt „vallották”: az olvasók körében a tájékoztató  munka során népszerűsítik a szolgáltatást, a felhasználás módja a továbbítás, a szerzői jogi előírásokat igyekeznek betartani, a dokumentumokat megőrzik. Az előadó össszegzésként a gondokat sorolta föl: a kérő könyvtár nem mindig fogadóképes (tárgyi, személyi feltételek hiánya), nem tisztázott az ingyenesség/térítés kérdése, a  szerzői jogi korlátok a felhasználást befolyásolják.

A muraszombati Papp József is egy (25 kérdésből álló) felmérés eredményét ismertette – ezúttal az ODR és Ariel tapasztalatairól határon túli könyvtárakban. A feladatok között nagyon fontosnak tartotta a folyamatos kapcsolattartást a partnerintézményekkel (amelyek száma nőhet), a digitális gyűjtemények netre helyezését, a linkelés lehetőségét a határon túli könyvtárak honlapjára.

A negyedik előadó, Rettich Béla a KSH könyvtárának nemcsak könyvtárközi kölcsönzési gyakorlatát és elveit (!) mutatta be, de igen részletesen és élvezetesen  a könyvtár történetét, működésének törvényi kereteit, helyét a mai könyvtári rendszerben, gyűjteményét, katalógusait, honlapját. Ez utóbbit elemezve hívta föl figyelmünket a Magyar Digitális Képkönyvtárra, amellyel igen szoros a kapcsolata. Megtekinthető itt.

Az ebéd utáni idő a kérdések órája lett volna, amit Koltay Klára röviden az ODR-fejlesztések ismertetésével vezetett be, de kérdés  alig volt, pedig a fejlesztők majdnem mind egy szálig jelen voltak. Hát igen, nekünk kellett volna ötletekkel, vitával feldobni a délutánt, ez most sajnos, elmaradt…

…hát, nehéz feldolgozni, ha az embert földhözragadt őskövületnek titulálják …

Nem is ez a nehéz! Hanem, ha nem érti meg, hogy (abban a pillanatban) miért is??!! [Pedig igazán nagy gyakorlata van abban, hogy a másik ember szempontjából értékeljen szituációkat! Most mégsem érti.]

Vagy ez nem ennek az egy esetnek szólt, hanem  en block?

Akkor bizony lépni kell?!  (le)?!

S egy távoli kapcsolat -

Az esetet követően vasárnap délután a Bartókon Egy zenemű - több előadás. Papp Márta és az ifjú Fazekas Gergely Beethoven 8. szimfóniájának 5-6 előadását elemzi.  Klemperer valamelyik tételvezénylése  FZ szerint olyan "tötyögős".  "Nekem itt szakadjon le a függöny is!" - mondja.  És szerintem is: szakadjon le a függöny is!

Az internetes korszak egyik áldásának tartom, hogy rendszeresen értesülök bizonyos antikváriumok friss és megrendelhető vásárlásairól, könyvtárak gyűjteményeiből kivont könyvekről.

Évtizedekkel ezelőtt is szerettem a fölöspéldányjegyzékeket, ezeket a kicsit sárgás, durva papírra stencilezett könyvlistákat, amelyek akkor könyv- és kiadástörténeti ismereteimet (az aukciós katalógusokkal együtt) igencsak fellendítették: a gyakorlatban figyelhettem meg, melyik kiadóak mi a profilja , mely évtizedekben milyen téma volt a sláger, melyik írónak hol jelentek meg művei, egyáltalán: ki mit írt  - majd a hasonlításkor döbbentem rá, hogy az általam addig ismeretlen mű nem is egy példányban megvan könyvtárunknak is.

Így a jegyzékek átnézése egyre kevesebb időt vett igénybe, hiszen már sok mindent megtanultam,  az ismerősöket szemem átugrotta, az utánajárás: mit, mennyit is ér   az ismertetlen, élvezetes információszerzés lett.

Ez utóbbi  években, mióta integrált rendszerünk révén  egy-egy könyv forgását is nyomon követhetem, újabb megismerés kapcsolódik az eddigi élvezethez (a mi nincs meg, ami nagyon hiányzik kinyomozásához): mi az, ami megvan, de POROSODIK több példányban vagy hiába várja olvasóját, mit kölcsönöztek valószínűtlenül sokszor, mely könyveknél lehet gyanakodni (az utolsó kölcsönzés dátuma alapján), hogy lába kélt, mely címeket érdemes deziderálni, vagy abban a minutumban megvenni.

A tálcáról hol a katalógust, hol a jegyzéket, hol a google-t fölvéve egyre jobban belemélyedhetünk a könyvismeretbe, a saját állomány ismeretébe, de a használói igények megközelítésébe is.