Sorozatot nézek. Az M2-n A palota ékkövét. Kb. harmadánál tartott már, amikor véletlenül megláttam egyik részében a film különös helyszínét, az érdekes ruházatot (ún. kosztümös filmről van szó), a különös fejfedőket, a szereplők jellegzetes mozgását, a távol-keleti tájakat hol az alacsony törzsű fákkal, hol patakkal, másutt holddal, az alkonyatban a hegygerincenen vonulók sziluettjével, s mindezek valamilyen gyermekkori kínai olvasmányom illusztrációit hozták elém ill. varázsolták élővé – és azóta függővé váltam. Koreai film, azóta utánanéztem, hogy a fikciónak van egy történeti magva: az első koreai orvosnő élettörténetéből indult ki. Maga a cselekmény fordulatos, érdekes, a rendező a szappanoperák (?) szabályait betartva mutat be „emberségről példát, vitézségről formát”.
A legfőbb helyszínek között: királyi konyha, piactér, ispotály, patika – a könyvtár igen fontos szerepet tölt be, a palota orvosai és az ápolószemélyzet könyvtárhasználata nagyon részletesen bemutatásra kerül. Valahogy nem tudom összehasonlítani könyvtártörténeti tanulmányaimmal, hogy valóban ilyenek lehettek-e a 16. századi koreai (kínai stb.) könyvek, a könyvtári polcok, hogy valóban volt-e ilyen sok magas színvonalú nyomtatott forrása, tankönyve az akkori orvoslásnak, mint amit a filmen láthatunk.
A sorozat tetőpontja éppen a könyvtárban, ill. amiatt csúcsosodik ki, mivel az akkori, ottani szabályok tiltották, hogy a királyi könyvtárba a király orvosán kívül bárki is beléphessen, sőt, ha már bent van, az engedélyezetten kívül mást is tanulmányozhasson, s pláne valamit onnan kivihessen!!!
Tehát a film könyvtárképe: rendkívül FONTOS, komoly, tiszteletet parancsoló hely, a titkok őrzője és továbbadója.
