Az internetes korszak egyik áldásának tartom, hogy rendszeresen értesülök bizonyos antikváriumok friss és megrendelhető vásárlásairól, könyvtárak gyűjteményeiből kivont könyvekről.
Évtizedekkel ezelőtt is szerettem a fölöspéldányjegyzékeket, ezeket a kicsit sárgás, durva papírra stencilezett könyvlistákat, amelyek akkor könyv- és kiadástörténeti ismereteimet (az aukciós katalógusokkal együtt) igencsak fellendítették: a gyakorlatban figyelhettem meg, melyik kiadóak mi a profilja , mely évtizedekben milyen téma volt a sláger, melyik írónak hol jelentek meg művei, egyáltalán: ki mit írt - majd a hasonlításkor döbbentem rá, hogy az általam addig ismeretlen mű nem is egy példányban megvan könyvtárunknak is.
Így a jegyzékek átnézése egyre kevesebb időt vett igénybe, hiszen már sok mindent megtanultam, az ismerősöket szemem átugrotta, az utánajárás: mit, mennyit is ér az ismertetlen, élvezetes információszerzés lett.
Ez utóbbi években, mióta integrált rendszerünk révén egy-egy könyv forgását is nyomon követhetem, újabb megismerés kapcsolódik az eddigi élvezethez (a mi nincs meg, ami nagyon hiányzik kinyomozásához): mi az, ami megvan, de POROSODIK több példányban vagy hiába várja olvasóját, mit kölcsönöztek valószínűtlenül sokszor, mely könyveknél lehet gyanakodni (az utolsó kölcsönzés dátuma alapján), hogy lába kélt, mely címeket érdemes deziderálni, vagy abban a minutumban megvenni.
A tálcáról hol a katalógust, hol a jegyzéket, hol a google-t fölvéve egyre jobban belemélyedhetünk a könyvismeretbe, a saját állomány ismeretébe, de a használói igények megközelítésébe is.
