HTML

29.
szeptember

Tekintély

Polcológia  |  2 komment

Nem akarok hinni a szememnek, fülemnek

–        amikor azt hallom, hogy a könyvtárigazgató azt gondolja, attól, ha megosztja szobáját  kollégájával egy szakmai kiránduláson, csorbulni fog a tekintélye;

-          amikor a vezető azt hiszi, ha  rendezvény előtt (annak megszervezése mellett) a terempakolásnál öt széket arrébb tesz, nemcsak a karikagyűrű esik le az ujjáról, de elveszti tekintélyét;

-          ha úgy jut eszébe segíteni hölgy kollégájának  könyvcsomag becipelését, hogy másik beosztottját odahívja.

Azt hittem, ez a szemlélet már a múlté. Vagy ezen a téren is dívik a retro?

2 komment

Egy ideje figyelgetem a könyvtárközi kölcsönzéssel hozzánk küldött könyvekben a könyvtárak jelzéseit: egy-egy könyvtár könyve mennyire válik külsejében is könyvtárivá: a könyvtár a maga jeleit minek közlésére és milyen módon, mennyire intenzíven hagyja rajta a „könyvtárgyon”, kódjaival kinek hagy üzenetet elsősorban:

-          saját könyvtára olvasóinak ( szabadpolcos) raktári jelzeteivel,

-          saját kollégáinak (mechanikus) raktári , állománytestet jelölő számaival, betűivel,

-          „mindenkinek” a tulajdonbélyegzővel,

-            a potenciális tolvajnak  más  módokon.

Mivel a könyvtárközi asztalon fekvő könyvek egy részéről messziről meg tudom állapítani (témájuktól függetlenül), honnan érkezett, a megfigyelés „hipotézise” az volt: a szakmai technológiai szabályok, szabvány keretein belül (vagy azok ellenére) a könyvtárak kicsit a saját képükre formálják még könyveiket is. Az eredmény viszont az, hogy könyvtártípusonként (a hagyományok, de talán a közös továbbképzések hatására is, nyilván) hasonló módon hagyják kézjegyüket a dokumentumokon.

A szakkönyvtárak egyre inkább kialakítottak maguknak egy sajátos rendszert ezen a téren is, pl. egy-két könyvtár esetében azt látom, hogy a mechanikus raktári jelzeten és a vonalkódon kívül más jelet nem is tesznek a könyvbe. A közkönyvtárak jelzései alig térnek el egymástól, ahogy a „nagykönyvben” le van írva, hagyományozzák az újabb generációknak:

a gerincen cutter-szám, szakkönyvek esetében (ETO-alapú) raktári jelzet,

a címlapverzón tulajdonbélyegző… a többiekben már különbségek vannak.

Sok könyvtár elhagyja a 17. oldalon a bélyegzést, ill. a legtöbb nem írja bele a leltári számot. Főként szakkönyvtáraknál a 17. helyett más oldal(ak)on található még tulajdonbélyegző. Ez egyébként nagyon fontos állományvédelem szempontjából, mert könyvtárból lopott könyvet így nehezebb eladni, zsibvásáron viszont a könyvtárosok könnyebben rátalálnak saját könyveikre. (Buzdítanék mindenkit az ilyen akciókra!)

Egyre több könyvtáros nem tudja megállapítani, melyik a  műhöz tartozó utolsó oldal, hisz  sokan a reklámoldalakra ütik a pecsétet.

Igen eltérő a gyakorlat a vonalkód elhelyezésében is:  megtalálható a hátsó borító belsején, az első borító vagy a címlap verzóján , a címlapon vagy az utolsó oldalon is.

Szakkönyvtáraknál látható (bélyegzőtől távol) ceruzás hatjegyű – nem biztos, hogy leltári - szám.

És a plusz jelzések: az állományérkeztető könyvtáros szignója, raktári jelzet belül is, az állománytest kódja vagy teljes neve,  az azon belüli műcsoport (pl. Sze=szerelmes), pici etiketten: szerző, cím, leltári szám, vonalkód, állománytest  - igen, ez a raktárost, de az olvasót is jól kalauzolja a szabadpolcon!

Mindezen jelek harsánysága, erőteljessége nemcsak az adott könyvtár szokásaitól, de függ a „szerelést” végző könyvtáros habitusától, és persze esztétikai érzékétől is: hányavetin valahová vagy pontosan középre, szabályosan bélyegez, milyen számokat formál, hogyan ír (lehel vagy vés).

Dani bejegyzése előtt is, de azóta különösen elgyönyörködök egy-egy szépen tervezett, finom ovális vagy pici kerek bélyegzőn. Lila tintás pecsét már elvétve sem fordul elő a könyvekben, a fekete az általános, sajnos, az ovális egye ritkább, a szép kerekbe meg nem fér el a leltári szám.

Szólj hozzá!

09.
szeptember

Kémia

Polcológia  |  Szólj hozzá!

Természettudományi tájékoztatók számára is hasznos írás jelent meg a Magyar Kémikusok Lapja szeptemberi számában.

A kémiai ismeretterjesztés forrásai és tendenciái Magyarországon (1990-2009) című tanulmány szerzője, Kovács Lajos az SZTE Orvosi Vegytani Intézet munkatársa, nem tudom, milyen minőségben (esetleg lehet könyvtáros is).

Az írás  első részében   kronológiai sorrendben, táblázatba foglalva látjuk a hazai kiadók kémiai ismeretterjesztő- és szakkönyveit. A szerző megállapítása, hogy az ilyen műveket szinte kizárólag a fővárosi kiadók adják ki, kevés a magyar szerzőjű mű, a szakkönyvek száma talán kielégítő, de az ismeretterjesztőké nagyon kevés, és mindkét vonatkozásban a tudományterület egyes részei alulreprezentáltak.

A második táblázat válogatás a 2004 óta megjelent ifjúsági természettudományos ismeretterjesztő művekből, amellyel azt kívánta illusztrálni a szerző, hogy  a gyerekek számára írtak között is mennyire kevés a kémiai témájú.

A cikk olvasása után készítettem egy gyors fölmérést: könyvtárunkban a fölsoroltak közül mennyi van meg, és milyen a forgalmuk?

Az eredmény: a 105 műnek felét  (az ifjúsági 40-nek szintén felét) megvásároltuk – az évek előrehaladtával (pénzünk fogytán) egyre kevesebbet. Szinte nincs olyan könyv köztük, amelyet ne kölcsönöztek  volna; a legforgatottabb mű a 2005-ös kiadású Általános és bioszervetlen kémia (53-szor kölcsönözték, az előző kiadásával együtt), de a Biomolekulák kémiája is keresett (23X) volt. Nálunk is sokan kölcsönzik a periódusos rendszer  és (kémiai) tudománytörténet, egyes tudósok munkássága könyveit, de a különlegességeket is többen forgatták: V. Finlay: Színek: Utazás a festékesdobozban ill. Royston: Serendipity: véletlen felfedezésék a tudományban c. könyveket.

Azért is jó ez a jegyzék, mert bizonyos könyvekre most jobban fölfigyelhetünk, mint  megjelenésükkor tettük, néhány címet máris megrendelünk ennek nyomán!

A 3. táblázat a beszerzéshez használható internetes forrásokat (könyvterjesztők, - kereskedők, könyvkiadók) sorolja föl,  „annotálva”.

A 4. táblázat (Néhány napi-, heti- és havilap példányszáma) számomra problémás. Igaz, maga a szerző is így kezdi: „…talán méltatlannak tűnik…”, hogy különböző jellegű kiadványok együtt szerepelnek, valami indokfélét le is ír, de hát tényleg érthetetlen, hogy a kémiai ismeretterjesztéssel kapcsolatban egyáltalán leíródnak olyan lapcímek, mint Blikk, Cosmopolitan, Füles, Kiskegyed, Story, Színes RTV, TVR Hét!!!!!!!!!

Azt viszont nagyon helyesen sürgeti, hogy az ismeretterjesztés szűz területein, pl. a Nők Lapja vagy a Szabad Föld olvasói számára igazán lehetne ilyen jellegű cikkeket írni, ahogy pl. a Magyar Narancs jó példáját (a Konyhai kémia 12 részes cikksorozatával) több bekezdésben is taglalja.

Összegzésképpen ezt írja:

„Korunk a tudományokat és a technikát soha nem látott mértékben alkalmazza, éppen ezért az ismeretterjesztésre is fokozott igény van, és ha ezt az igényt nem szakemberek elégítik ki, akkor kevésbé hozzáértők teszik ezt meg, akiknek a felkészültsége esetleges…

A nonprofit ismeretterjesztés helyzete nem fog lényegesen megváltozni, amíg az ismeretterjesztőket nem fogjuk jobban megbecsülni.”

Szólj hozzá!

A mai napom (nagyrészt) e háromság  jegyében telt el. Késő délutántól a Duna tv jóvoltából Cseh Tamást láttam - hallottam. Dalait pódiumról, dalait a Cseh Tamás-filmben, róla különböző emberekkel készített beszélgetésekben. Kérdezték többektől is lényének , "sikerének" a titkát. Azt hiszem, mindenki megkerülte a választ. Mert annyi minden egyszerre. Korosztályunk életérzésének hangján énekelt - boldogság és szomorúság egyben, ahogy a dalait hallom.

Csak ez a dal szomorú (még) nagyon, ami temetésén elhangzott :

Megyek az utcán lefelé :

"megyek a nincsből a van felé..."
"megyek egy fényes ház felé,
jó lesz majd ottan hét felé"
"Cipőmben ott az üzenet, az hajtja összes léptemet...

visznek szárnyas bokák,

minden lépésnél van tovább"

"és minden hálám csak az övé,

aki ezt ígyen rendelé..."

Szólj hozzá!

A Híd augusztusi számában Kertész Imrével beszélget Vickó Árpád. Szeretem Kertész könyveit, érdeklődéssel olvastam hát válaszait a nagyon sok területet (történelem,  fordítás,  a civilizáció vége, „női princípium” stb.) felölelő interjúban, amelynek címe/mottója egy, a beszélgetésből való Kertész-mondat.

„…a szomszéd nemzet ugyanúgy megteremti a maga hazug ideológiáját, mint mi…”
Valami mégis azt sugallta egy bekezdést olvasva, hogy annak utána kell néznem. Azt mondja ugyanis Kertész:
„Kafka számomra alapvető fontosságú. Azt is meg kell mondanom, hogy nagyon későn jutottam hozzá. Ez a magyar elkésettség. Nálunk nem volt szabad olvasni, nem volt szabad kiadni. Az első német nyelvű Kafka-könyvet az idegen nyelvű könyvesboltban vásároltam, a 70-es évek elején. …Hihetetlenül drága volt, legalábbis viszonylag. Több, mint 200-250 forint…”
Tehát utánanéztem – a mi könyvtárunkban. Első könyvünket Kafkától mi is az idegennyelvű könyvesboltban vettük  20 forintért!!!-  Das Urteil und andere Erzahlungen Fischer, 1952.

Aztán az Európa Kiadó 1964-ben megjelentette A kastélyt, és mi 27, 50-ért megvettük. Ahogy 1967-ben az Amerikát is  27 forintért a Magvetőtől, 22-ért a Kriteriontól, 6(!!!) forintért 1978-ban a Szépirodalmi kiadásában. A per-t is az Európa adta ki 1968-ban, ára 24,50 volt. De 1966-ban már a kétnyelvű kiadás is hozzáférhető volt, a bukaresti Irodalmi Kiadó jóvoltából.

Még előbb, 1965-ben  A Die Romane Fischer-kiadásához is hozzájutottunk (ill. a mi vidéki olvasóink olvashatták!!)

Majd 1973-ban mindössze 50-ért  megvásároltuk több példányban az Európás Elbeszéléseket. 1976-ban A színjátékot.

Az 1970-ben kiadott Briefe  an Felice… tényleg drága volt (az akkori viszonyok közt): 567 forintért vettük.

1981-ben pedig kismonográfia (?) jelent meg az íróról Pók Lajos tollából az Írók világa sorozatban. 30 forintért árulták. Ugyanez évben naplóit, leveleit is olvashattuk.

Hát ennyit az elkésettségről. És még nem is említettem a világháború előtt (1935)kiadott Amerika című művet!

Szólj hozzá!

no, csak  A magyar irodalom évkönyvéből kimaradt születési helyek ügyében, és csak az alábbi személyek esetében:

Abonyi László 1912

Ambrus Judit 1963

Bagi Zsolt 1975 (Pécsett él)

Balog József

Baróthí Zoltán 1977

Bartha Erzsébet 1913

Bartha Eszter 1975

Dániel Ferenc 1937

De Coll Ágnes 1976

Deák Júlia 1943

Dózsai Mónika 1971

Dunai Ferenc 1932

Erős Zsuzsa 1961

Fábián Magda 1940

Faragó Ferenc 1967

Fekete Zoltán 1969

Forrai György 1930

Gábry Elemér

Gáspár Sándor 1966

Gelberger-Kopácsy Judit

Gerliczki András

Harczy József 1938 (Párizsban él.)

Hermann Zoltán 1964

Hirsch Emmi

Horváth Csaba

Horváth György 1974

Imre Zoltán 1965

Jászberényi Sándor 1980

Juhász Miklós

Kalovszky Zsófia

Komáromy Gábor 1965

Kovács Eszter 1973

Kőrösí Mária 1930

Kupcsik Ildikó 1981

Lányi Irén 1937

Lenóczky Gyula 1932

Marcus Tarr Judit

Nagy Judit

Németh Marcell 1968

Nyári Krisztián 1972

Ősi János 1965

Papp Zsuzsanna

Pokstaller Lívia

Radics Péter 1962

Regős Péter  - 1951?

Schnabel Judit 1979

Sömjén János 1910

Szaladze Manana 1946

Szász Judit Anna 1958

Széni Katalin

Szilágyi Attila 1930

Tomis Karol 1929

Valkai Zoltán

Vankó Annamária 1975

Varga István

Nání Ó. Péter 1968

Wéber Kata 1965

Zipernovszky Kornél 1962

Szólj hozzá!

egy költő naplójából :

"Egyre unalmasabb ... asztaltársaságom, mert minél diplomásabb ül oda, annál szürkébb közhelyekkel jön elő..."

Amelyik országban csak a rendőrök tartják a rendet, ott nagy a piszok."

Szólj hozzá!

Kátay Zoltán  Miskolc

Katona Gergely Szarvas

Kelemen Hunor 1967, Csíkkarcfalva

Keresztesi József 1970 (!), Eger

Kéri Piroska 1952, Budapest

Király Levente Szeged

Kisantal (!) Mátyás Keszthely

Kovács Béla Lóránt Debrecen

Kulcsár Balázs Budapest

Laczkó Sándor Monor

Lanczkor Gábor Székesfehérvár

Lapis József Sárospatak

Lóránd Zsófi Budapest

Lovas Ildikó 1967, Szabadka

Makkai Arany Ágnes 1944, Szabadka

Marczinka Csaba Budapest

Martin Iringó Pécs

Medgyesi Gabriella Budapest

Medve A. Zoltán Pécs

Mesterházi Mónika Budapest

Mestyán Ádám Szeged

Mihályi Molnár László Rimaszombat

Mikola Gyöngyi Győr (Szegeden él.)

Milán-Bogyai Réka Orsolya Szatmárnémeti

Mirnics Károly Szabadka

Mogyorósi László Nyíregyháza

Molnár Gábor Tamás Budapest

N. Tóth Anikó Nagyölved

Nagy Boglárka Nagyatád

Némedi Andrea Komárom

Neményi Zsolt Budapest

Nemes Zoltán Márió Ajka

Oláh Szabolcs Debrecen

Orcsik Roland Óbecse

Orsós László Jakab Zalaegerszeg

Ország Tamás Budapest

Ozsváth Zsuzsanna Szabadka

P. Horváth Tamás Pécs

Pálfalvi Dorottya 1960, h. n.

Pallag Zoltán Székesfehérvár . Szépírók Társasága-beli adatlapján a többek között ez is olvasható:

"Ars poeticája: híres akar lenni és gazdag.

Díjai:

  • A dunaújvárosi József Attila Könyvtár késedelmi díja, 2005
  • A székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár késedelmi díja, 2004

Papp Sándor Zsigmond 1972, Radóc

Pató Attila Szatmárnémeti

Pénzes Olivér Budapest

Péterfi András Budapest

Rácz Christine  Felsőőr (Oberwart)

Rácz I. Péter Paks

Regős Péter  1951?

Rentz Mátyás Mezőtúr

Rózsa Dániel Budapest

Scheibner Tamás Budapest

Sebestyén Mihály 1947, Marosvásárhely

Simon Attila Miskolc

Sopotnik Zoltán Salgótarján

Sz. Molnár Szilvia 1972, Budapest

Szabó Ágnes [Czinder Ágnes] Hatvan

Szabó T. Anna Kolozsvár

Szakács Eszter Pécs

Szeles Annamária Vágsellye

Szilágyi-Nagy Ildikó Veszprém

Szirmay Ágnes Budapest

Szlukovényi Katalin Győr

Teslár Ákos Budapest

Tomán LKászló Újvidék

Tóthné Király Erzsébet Budapest

Török Dalma Csíkszereda

Török Lajos Nagykanizsa

Turi Tímea Makó

Vaderena Gábor Paks

Vajda Károly Budapest

Varga Emőke Pincehely

Varga Mátyás Zalaegerszeg

Varga Zoltán Tamás Debrecen

Vékás János Újvidék

Virág Gábor Kishegyes

Wéber Kata Kolozsvár

Zsávolya Zoltán Csoma

Szólj hozzá!

Születési hely (idő is, ahol elmaradt)

Archleb Gály Tamara – Pozsony

Bajtai András – Szeged

Balavány György – Budapest

Bercsy András – Gyula

Bedecs László – Budapest

Benkő Kristián – Miskolc

Benyovszky Krisztián – Ipolyság

Berta Ádám – Szeged

Bicskei Zoltán – 1958, Magyarkanizsa

Bíró Péter – Budapest

Bódis Kriszta – Budapest

Bokányi Péter – Sárvár

Bolemant László - Ógyalla

Bombitz Attila – Dorog

Czagány Erzsébet – Somorja

Csernicskó István – Csap

Danyi Zoltán – Zenta

Darabos Enikő – Szatmárnémeti

Dunajcsik Mátyás – Budapest

Eperjesi Ágnes – Budapest

Erdős Virág – Budapest

Faragó Kornélia – Temerin

Fischer Tibor – Strekport

Fisli Éva -  Kaposvár

Fodor Péter – Berettyóújfalu

Füzi Izabella – Kézdivásárhely

G. István László -  Budapest

Gál Ferenc – Budapest

Garai László – Budapest

Géber László – 1959, Korin

Gergely József – Füleksávoly

Györe Gabriella – Budapest

Győrffy Réka Sarolta – Marosvásárhely

Győrffy Ákos – Vác

Gyulai Csaba (Ficsku Pál) – Debrecen

Hajdú István – Rimaszécs

Halmai Róbert – Pécs

Harmath Artemisz – Budapest

Havasréti József – Pécs

Hites Sándor – 1974, Szőny

Hódi Éva – 1948, Budapest

Hollósvölgyi Iván – Veszprém

Hózsa Éva – 1953, Szabadka

Imreh András -1966!!!,Budapest

Jánk Károly – 1967!!!! Szatmárnémeti

Jánossy Lajos – Budapest

Jelenits István – Berettyóújfalu

Jódal Kálmán – 1967, Újvidék

3 komment

Péntek délutáni otthoni ejtőzésemet természetesen blogolvasással kezdtem. A csmke-blogról éppen akkor kattintottam a záró plenáris élő közvetítésére, amikor Bakos Klára összegezte a debreceni tanácskozás szakmai és egyéb  eredményeit.  Jót mosolyogtam, amikor azt is  kiemelte, hogy volt két kolléga, aki kerékpárral érkezett Debrecenbe: Paszternák Ádám és Takács Dani.

Megragadom hát az alkalmat, hogy kifejezzem örömömet és elismerésemet Ádámnak, hogy megkapta  (kiérdemelte)  Az Év Fiatal Könyvtárosa Díjat. Szeretettel gratulálok!

1 komment

süti beállítások módosítása