A Médiakutató ez évi téli számában Velics Gabriella tanulmánya ragadta meg figyelmemet. Az Újságok, újságírók és olvasók: átmenet a famentes jövőbe című írás első része, amelyben a fogyasztói szokások változásáról ír, tulajdonképpen sok újat az eddig olvasottak és közkézen forgó információk miatt nem hoz – de igen fontos, hogy friss (még 2009-es) nemzetközi és magyar adatokkal is szolgál a média, az internet használatáról, a napi- és hetilapok olvasottságáról, rádiók, televíziók nézettségéről, egyes témák iránti érdeklődésről, a média témakínálatáról.
A második fejezet a lappiacon történt tartalmi és technikai változásokat mutatja be, azt, hogy a lapkiadók milyen módon próbálnak új olvasót „fogni”, a régieket megtartani, illetve a digitális technológiákkal hogyan próbálják felvenni a versenyt.
Az Olvasói nemzedékváltás – aktív olvasó c. fejezetben azt ecseteli a szerző, hogy a nem elég az újságoknak a hagyományossal megegyező online formát és digitális archívumot fenntartaniuk, szembe kell nézniük az igazi korszakváltással: az olvasói nemzedékváltással!
Bemutat egy nagyon érdekes elektronikus újságot, a Musikwoche c. zenei hetilap digitális változatát , amely egy adatbázishoz csatlakozik (ill. azt működteti).
Az írás legizgalmasabb része az utolsó: Digitális kávéház – neked bejön? A tanulmány szerzője a szombathelyi főiskolán tanít, és miután 63 hallgatójának fölolvasott egy Murdoch-idézetet, meg is kérdezte róla a véleményüket: igaza van-e Murdochnak? Szükségszerű-e a változás? Milyen a média világa? Milyenek vagyunk mi (mármint ők, a fiatal korosztály)?
Murdoch mondatai 2005-ből:
„Elvesztettük a kapcsolatot az olvasókkal. Nem csoda, hogy az emberek, különösen a fiatalok félrehajítják az újságot. A tizen-, huszon- és harmincévesek egyáltalán nem akarják, hogy valamiféle „isteni figura” felülről közölje velük, hogy mi a fontos, s mi nem. A napilapok elektronikus változatainak egyfajta digitális kávéházzá kell válniuk, ahol a hivatalos szerkesztők és olvasók összegyűlnek, beszélgetnek, eszme- és blogcserét folytatnak. Ez a diskurzus lenne valójában maga az újság.”A hallgatók válaszai között is van figyelemreméltó, vagy egyszerűen a korosztály véleményének összegzése. A legizgalmasabb persze, mint mindig, most is az ellentétes vélemény :
„A diskurzus az egyénnél magasabb szintű forrásokból táplálkozik. Ilyenek a gazdasági és politikai érdekcsoportok és szervezetek nyilatkozatai…Murdoch egy jóindulatú gesztust kíván tenni a lemorzsolódó fiatal közönség felé. Viszont az újság ugyebár nem azonos a diskurzussal…”Egy gyöngyszem az „Ilyenek vagyunk” vélemények közül:
„…A legtöbben nem foglalkozunk politikával, mert nem érezzük, hogy bármiféle beleszólásunk lenne, sőt szabályosan utáljuk a politikusokat, hovatartozásuktól függetlenül. Kétszínű, tolvaj, hazug, önző stb. : többnyire nem a hírekkel magukkal van a probléma, hanem azokkal, akikről szólnak.”,És végül ismét egy kontra:
„Elég idealisztikus és naív elképzelés, hogy a digitális napilapok majd megmentik a fiatalokat az érdektelenségtől. Szép lenne, de elég régóta használunk már internetet, és még mindig nem ez a tapasztalat. Az internet csak egy újabb „hely”, de nem oldja meg a világ gondjait és az emberek hozzáállását.”
