Friss "tanácskozásélmény” : az olvasóvá nevelés kérdéseiről. Az előadók között a szakterület legjobbjai is. Mégis: már több éve ugyanazt hallom (variált szöveggel) : Mi az oka PISA-eredményeinknek (szövegértési bajainknak); mit olvasnak a gyerekek? - kedvenc olvasmányaik néhány városi könyvtár 2003, 2008 évi kölcsönzési statisztikája szerint – Brezina mint legtöbbet olvasott író ; az internetezés is olvasás; no és a legfiatalabb humán értelmiség mániája: a kötelező olvasmányok kérdése. Miért olvassák (olvastatják) még mindig Az egri csillagokat? Ki ért manapság egy „tikkadt szöcskenyájakat” vagy mivel is példálóztak megint? Mert ugye az természetes, hogy a nyelvvizsgára meg kell tanulni a nemtudomhány angol múlt időt; meg az is biztos (mondja az egyik előadó), hogy fantasztikus gyorsan és nagy mennyiségű információt befogadnak a mostani legfiatalabb korosztály tagjai, de az már borzasztó (!?), hogy mondjuk egy magyar szenvedő szerkezetet föl kellene ismerniük (netán élvezetesen megtanítani???). Egyedül üdvözítő tehát, ha kortárs irodalmat tanítunk – pontosabban olvastatunk - mondják.

Hazajöttem – és föllapoztam Komáromi Gabriella Elfelejtett irodalom c. könyvét.

„A legkorábbi egyéni vizsgálódás… Nagy László nevéhez fűződik. 1906-ban közölte Küzdelem a ponyvairodalom és a rémregények ellen c. írását.”

– olvasom, majd az elkövetkező évek sikerlistáit böngészem.

De emlékszem Nyilas Misi olvasmányira is, pl. Csokonai, ókori szerzők. Múzeum tehát akkor is? Végig kellene nézni, a korábbi regények gyerekszereplői miket olvastak?!

És az is lehet, hogy a ma koszorús költő fejéről holnap lehullik a koszorú –ha kötelező, ha nem.