A Jel-Kép (nálunk) legújabb száma ismét nagyon érdekes tanulmányokkal jelentkezett. Elsőnek kellene említeni a Kapitányok (Ágnes és Gábor) átfogó , kicsit szakirodalmi szemlének, kicsit saját eddigi több írásuk összegzőjének beillő hosszú írását A szimbólum arcairól, de (másodikként) nagyon szórakoztató és egyben komoly tanulmány a Hogyan mosolyognak a gazdagok? című Lengyel Györgytől – aki elvégzett egy kísérletet: a Száz leggazdagabb magyar c. kiadványból levetített hallgatóinak három arcképet, és megkérte őket, írjanak néhány mondatot e személyek vélt jellemzőiről, közös vagy eltérő vonásairól. A kísérletet egy hónap múlva megismételte, de most már a három képen látható személynek rövid bemutatását is megkapták a diákok. Az eredmény: a vélemények megváltoztak!

A szerző következtetéseiből:

„Hogyan mosolyognak tehát a gazdagok? Rosszul, valamilyen okból többek számára inkább ellenszenvesen …a gazdagok mosolyával többfajta gond van… magabiztosan mosolyognak, s gyakran a befogadó szemléletének, alkatának, szocializációjának vagy hangulatának kérdése az, hogy ezt önteltségnek lássa…

A szegények ritkán mosolyognak a képeken .…Egy gazdag ember először is úgy mosolyog, mint akinek megvan mind a harminckét szabályos foga. … Ők azok, akik gyerekkorukat fogszabályozással töltik, s akiket megtanítanak arcizmuk fegyelmezett játékával járó hivatalos mosolyra mint a pozitív önreprezentáció elengedhetetlen kellékére. Náluk ez reflexszerűen működésbe lép, amikor fényképezőgéppel vagy felvevővel szembesülnek…

Miért tehát a zömmel inkább ellenszenves minősítés épp a mosoly esetében? Nemigen tudok rá elsőként más választ, mint azt, hogy a magabiztosság és a gondtalanság érzete, amelyek az üzleti közegben fontos pozitív szignálok lehetnek, tágabb körben ellentétes hatást indukálnak. A diákok körében legalábbis, akik ebben az életszakaszban nem az öltönyös-bőrgarnitúrás-magabiztos közeget élik meg.”

A harmadik , ami miatt leginkább a bejegyzést írom, az Csákvári József Avatarkultúra című dolgozata, amelynek alcíme: A digitális identitás természete és jelentősége. Mielőtt fő témájára rátérne, ír a csevegőszobákról, az interaktivitás és a közösség kapcsolatáról, a blogolók identitásáról:

„… a blogot írók a hálózatokban ,digitális maszkot’ hoznak létre… A blogger persze több digitális maszkkal is rendelkezik, amelyek egy része aktív (amit ő hoz létre), más részük passzív (amit mások képzelnek és írnak róla).”

Az avatarokról ez olvasható:

…optimális megoldásnak egyetlen, hosszabb távon használt, hétköznapi identitásunkhoz viszonylag közel álló avatar látszik, mert ez lehetőséget ad a személyiségfejlődés előnyeinek átélésére, énünknek az avatarral történő azonosulására.

…társadalmi értelemben nem az a fontos, hogy elf, troll, nő vagy baseballjátékos vagyok, … még csak nem is az, hogy milyen mértékben élem ezt meg. Sokkal fontosabb, hogy virtuális identitásom révén a mindennapi életben is használható tapasztalatokat szerezhetek anélkül, hogy a hétköznapi társadalmi-kulturális elvárások kényszerítő erejének feltétlenül meg kelljen felelnem és tetteimért visszavonhatatlanul viselnem kelljen a felelősséget.

…Az avatarunk nem az énünk elől történő menekülés eszköze, hanem sokkal inkább annak a vágynak a beteljesülése, hogy fizikai korlátok nélkül fejezhessük ki önmagunkat: az avatar egy ősi álom megvalósulása.”