2011 augusztusában rendezték meg Budapesten a II. Művészetterápiás Világkongresszust. Előadásai közül néhányat a Literatura c. folyóirat 2011. 4. száma ad közre. Ezek mindegyike a biblioterápiával foglalkozik.
A tanulmányok:
Mezősi Miklós: Kiútkeresés az érdek nélküli tetszés zsákutcájából ;
Jeney Éva: Biblioterápia és irodalomelmélet;
Papp Ágnes Klára: Biblioterápia és narráció;
Gilbert Edit: Az olvasmányélmény megosztásának szerepe a csoportos biblioterápiában
Gondolom, Sóron Ildikó is a csoportos biblioterápiát művelte még néhány hónappal ezelőtt is az OIK-ban – majdnem azt írtam, kár, hogy már nem ott, de nem a helyszín a lényeg, hanem, hogy népszerű, és sokan részt vesznek azóta is foglakozásain.
Az a kár, hogy nemigen tudunk arról, hogy az országban még melyik könyvtárban van ugyanilyen biblioterápia.
Akkreditált képzés is csak a gyermekekkel való biblioterápiás foglalkozásra készít fel, pedig, gondolom én, felnőtt biblioterápiás továbbképzésre is igény lenne.
Egy-két fontos mondat Gilbert Edit írásából:
„A biblioterápia érdeke is az, hogy méltó (nem féloldalas, nem felszínes, nem erőszakolt) találkozást segítsen elő a művel, így részesülhet a terápiában résztvevő a minőségi irodalom gyógyító energiáiból.Majd:
…A művek köré szerveződő csoportos biblioterápia az élményt, a kételyt,a kérdéseket osztja meg önismereti téttel.”
„Felismerjük saját ügyünket, d elehetőségünk nyílik a másikat is megérteni. … A műalkotásban megérinthetőbb, kitapinthatóbb a saját és a másik… E modellek, szerepek direkt felismerésétől viszont a befogadót óvnunk kell… Nem kell bátorítani az azonosulást… A biblioterápia résztvevője számára a provokatív szembesítés súlyossága helyett ajánlható az ő számára megnyíló, szembeötlő, őt fogva tartó, neki fontos, beszédes hely, rész, szereplő kiemelése, s az arról való közvetített beszéd szorgalmazása, amelynek érzelmi hangsúlyaiban úgyis kirajzolódik az érintettség mibenléte.”
