Magam is sokszor éreztem eddig, amit Anima egyik bejegyzésében olvastam: az írás megtalált engem (vagy fordítva: rátaláltam a magam könyvére?)

Mint most is.

A Ligetnek nagyon szeretem tematikus számait - a fölkért szerzők az adott témát valóban sok új, többször egész különös látószögből mutatják be, járják körül. (Újabban más – neo – folyóiratok esetében azt érzem, a tematikus számok szerzőik erőszakos egyénieskedéseit közlik (kénytelenek közölni), pl. a témára fütyülve mondják a magukét, csupán a textusba illesztik a témaszót vagy –kifejezést.)

Szóval éppen meg akartam indokolni blogomban, hogyan is lett nevem Szakrend, valamint miért kezdem kommentjeimet újabban blogom nevével – Polcológia – aláírni, amikor kezembe került a Liget novemberi, a „név”-hez kapcsolódó tematikus száma. Kiss Lajos András izgalmas filozófikus esszéje és még három személy – köztük egy könyvtáros, Nagypál László – magával ragadó hozzászólása továbbgondoltatta velem névválasztásom ill. –változtatásaim mibenlétét, történetét is.

A számomra legfontosabb gondolatok a lapból:

„…a szónak és a névnek nem kizárólag ismeretelméleti funkciója van, hanem a szavak által egy eredeti, korábban nem létezett létréteg jelenik meg a kozmoszban… a fenomenális és a noumenális világ nem egymástól abszolút elkülönült szférák, mert a név hidat ver közéjük. … A név mágikus ereje a személynevekben jelenik meg legtisztábban. A nevétől megfosztott ember olyan, mintha nem is létezne. (Florenszkij)

A név és a személy egymástól elválaszthatatlanok. … A név nem hang, a név maga a dolog ereje.(Loszev)

…a név elvesztése vagy felcserélése valamiképpen a személy transzformációját is kell, hogy jelentse: új névvel új emberként kell újjászületnie. Néha persze van ok a név megváltoztatására. Akár azért, mert a névadó tévedett…

a név különleges energiája iránti tiszteletet nem lehet kizárólag megszokással magyarázni… A nevek tömörítések, energiacsomók, amelyeket hiába próbálunk „szétanalizálni”, mert a névtömb megbontásával elszökik előlünk a benne sűrűsödő energia.”

„A nevünk tehát egy bizonyos világösszefüggésben betöltött szerepünk jele. … A nevek mögött összesűrűsödik a sors, és jelentéssel telíti azokat. Aki nevet változtat, másik világba jelentkezik.

A nevek és identitások sokszorozódását leggyakrabban az internetes fórumok világában tapasztalhatjuk, ahol mindenki maga választotta néven(ún. nicken) szerepel.

A nick mögött összesűrűsödött sors törlésének, lecserélésének és önkéntes alakításának lehetősége – legalábbis ennek eredménye – az oka, hogy Jean Valjean ellenlábasait, a legsúlytalanabb neveket a világhálón kell keresnünk.” (Ács József)