Tegnap begördült A Vörös Postakocsi őszi száma – a megszokott érdekes, a lap címéhez illő rovatokkal. Néhány írásba csak beleolvasni akartam – és nem engedett el ; a Vidor fesztiválról szóló több cikk például az Útirány rovatban, aztán egy nagyon jó tanulmány a Forspontban Őry Katinka tollából : KAF [Kovács András Ferenc], Rimay és a manierizmus alcímmel. Idézek egy elemzett verssort: „Ráspolyom peng a szón, mely holt réz, szürke ón, Penig hétszer szűrt ezüst…”
De a belső címlappal kellett volna kezdeni, a szerkesztőség Krúdy Gyula kitalálása c. előszavával (?):
„Szívemet, mi belőle marad, adjátok az árva szeretőknek. Könyveim rágják meg a molyok, az egerek vagy az emberek, ki-ki ízlése szerint…”
A hátsó borító belsején egy pici novellának beillő éttermi teszt Hasas Pasastól.
És a lényeg, amiért tollat ragadtam: A bakon leső c. rovatban az elmaradhatatlan blogelemzés Drótos Richárdtól, ezúttal a színházi blogokról, Színház az egész blogvilág címmel. Ebben nagyító alá veszi a Brünnhilde-blogot, jókat idéz az Ingyenpia-blogból, és még utal három másikra is, amelyekből az Örkény Színház állított össze egy érdekes előadást.
