Már majdnem nyitottam egy privát blogot, mert azt gondoltam, az alábbiaknak semmi köze a könyvtárhoz, de aztán… Tényleg semmi köze, de valami asszociációval mégis összehozható.

Szóval a reggeli hírekben egy kisfalu polgármesteri hivatalának eljárását kifogásolták, mivel halottak napjára azon sírokra, amelyekre nem váltották meg a „használati díjat”, akasztottak egy értesítést, amelyben fölhívják erre a hozzátartozók figyelmét (se nevet, se címet nem tüntetnek föl az értesítésen –nyilván).

Az ügy kapcsán országgyűlési képviselői interpelláció (vagy mi) fog fogalmazódni, merthogy kegyeleti és adatvédelmi aggályai vannak – állítólag többeknek .

Nem értem, hogy ebben az új demokráciánkban mily túlzásokba tudnak esni egyesek, mennyire elrugaszkodnak a valóságtól, a mindennapoktól! Azt ajánlja egy jogtudó (nem jogtudós), hogy a hivatalban nyilvántartott személynek (akkori címére, merthogy az is nyilván van tartva) -, aki 25 éve megváltotta a sírt – küldjenek levelet. Hát ilyen blődlit!

És most jön a könyvtári hasonlóság. Épp a napokban jött be egy középkorú nő felháborodva, miért küldtünk neki felszólítást a 7 éve kikölcsönzött könyvek (köztük egy értékes festészeti album) ügyében ?! Egyébként is 7 év alatt elévült az ügy - tudatta velem e szintén jogtudó hölgy , hogy hibáztunk. Ekkor elmondtam neki, hogy bizony nem először küldtünk felszólítást, hét éve folyamatosan nyomozunk utána, mert nem jelentette be, hova költözött (többször egymás után), bár beiratkozáskor ezt a kötelezettséget aláírta, és az újabbnál újabb helyekre el is … szóval bottal ütöttük a nyomát, míg végül elértük…

A dolog vége: belátta igazunkat, azonban – mindenre felkészülve „elővette”: bemutatta állapotos, alig húsz éves lányát és pöttöm unokáját, „hogyan fizessem ki ezt a sokat az albérleti díj és családom eltartása mellett??!!” A késedelmi díj nélküli gyűjteményi érték kifizetését viszont a fizetése kézhezvétele (mínusz 40ezer albérlet) utánra megígérte (?!)

Az eset nem egyedi. A késedelmeskedő olvasóknak elküldött 3., tértivevényes felszólítás közül nagyon sok jön vissza „ismeretlen” címen, így egyik kölcsönző munkaköri leírásába tételesen belekerült a lakcímnyomozás.