Itt van egy "posztmodern novella" (???) a Holmi 2007. 7. számában - címe: A kölcsönző. Győri László írta, aki könyvtárosként kezdte pályafutását.

Jót lehet derülni a groteszk történeten:

„Ebben a barlangban nem csoda, ha a könyvtáros is barlanglakóvá lett, mogorva nőstény medvék lökték ki a könyveket az olvasók elé, a jobbára egyetemistákból álló tömeg depresszióba esett, először, amikor fejbe vágta az a mérhetetlen elhanyagoltság, másodszor, amikor rámordultak az Ursulák.” –

mégsem tudok vele mit kezdeni, még annak fényében sem, (sőt inkább annak ellenére nem), hogy  elkezdtem kutakodni a neten valami „háttéranyag”  után.

Ezt találtam: www.forrasfolyoirat.hu/0107/gyori.html - amiből kiderül (sok egyéb mellett), hogy Győrit eléggé frusztrálták  könyvtárosi élményei.

No de éppen  itt idézi  az általa is tisztelt irodalomtörténészt:

„Németh G. Béla szerint a remekművek megértéséhez közvetlen életrajzi és keletkezéstörténeti adalék nem kell,…”

Mostanában gyakori szakdolgozati téma a „könyvtár a szépirodalomban” . Rájuk hagyom az értelmezést.

(Csupán fölvillant a kontraszt a HSD július 2–i bejegyzésében írttal szemben.)