Na ugye, ez ugyanolyan buta szentencia lenne, mint a „társadalmak története az osztályharcok története”, még akkor is, ha most mindjárt „be is bizonyítom”.
Egy olvasói referenszkérdéssel kezdődött. Az olvasó szakdolgozatában egy város könyvtárának történetét szeretné megírni. Levéltári forrás nagyon kevés van, de olvasónk még az adott intézmény irattárában is alig talált anyagot (állítólag!?). Természetesen elővettük a 2010-ben kiadott könyvtári kronológiát, hogy fontos tájékozódási pontokat, időhatárokat jelölhessen ki a történeti feldolgozáshoz. S milyen pontokat látunk? Igazgató kinevezése, nyugdíjazása, halála, no meg a megnevezés változása: körzetiből járási, majd nagyközségi, majd városi - ami ugye jórészt csak formális az esetek nagy többségében.
Ezek után kíváncsi lettem arra, hogy megyénk többi városi könyvtárával kapcsolatban hogy is van ez?
Kilenc könyvtárból hétben ugyanez a helyzet: az adatok 70%-a az igazgatóról szól, aztán a megnevezés (átalakulás) 20 %, esetleg (az általában 50-60 év alatt) két bővítés (ill. ennek ünnepélyes átadása). A maradék két könyvtár adataiban viszont a környezeti adottságok miatt az évenként beütemezett továbbképzések foglalják el a 90 %-ot, itt a 10 % szól csak az igazgatók váltakozásáról.
Lévén eléggé élemedett korú megye- és szakmabeli, megkérdeztem magamtól: egybevágnak-e ismereteim e könyvtárakról a kronológia adataival?
X város könyvtára történetéből legfontosabbnak a város kulturális életében betöltött szerepét látom – kronológiában kifejezve például egy színvonalas kalendárium kezdő éve ugrik be, vagy egy fotókiállítás, amely megmozgatta az egész települést, mert minden házról több fotót is összegyűjtöttek ill. készítettek. De például a könyvtári fagyizó megnyitását (és bezárását?) is a kronológiába lehetett volna illeszteni.
Y város könyvtáráról meg azt tudjuk, a városok közül itt kezdték először a teljes állományt számítógépen rögzíteni, nagyon gyorsan végeztek is a munkával, sőt először dobták ki a cédulakatalógust az olvasói térből.
Persze a kronológiában emlegetett igazgatók nagyobb részének képe, sőt személyisége is „beugrik” – tudom, hogy az ő ideje alatt valami fellendült, a másik igazgatása alatt meg majdnem szétesett az intézmény. De felidéződik mögöttük például a szürke eminenciások arca is: akik, bár pozíciójuk sokszor semmi nem volt, még másik városból is tudtuk: a jó minőség, eredmény vagy részeredmény az ő kezük munkáját dicséri.
No de a szürke eminenciásokról majd máskor.
