Már írtam arról, hogy nem szeretem a láncleveleket, mégis van köztük néhány olyan, amelyet szívesen elolvasok. Ma is kaptam egy ilyet : Gyökössy Endre A Boldogságmondások margójára címmel – romantikus természetfotókkal a háttérben – , és egy pillanatra az jutott eszembe, hogy néhány sorát el kellene küldenem a Katalist-beli csörte vívóinak. Ezekre a sorokra gondoltam:

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak…

Boldogok, akik tudnak elhallgatni…

Az eredeti témához csak annyit: a 70-es évek végén nagy szakmai vita folyt a nyilvános közkönyvtárak szakrészlegesítéséről, majd picit később az állomány másfajta elhelyezéséről. Ez utóbbin értetté(ü)k a használó számára az adott szakterületre vonatkozó mindenfajta dokumentumtípus, egy térben,  „öbölben”  való hozzáférhetőségét, valamint a kölcsönözhető és helyben használható állomány egybesorolását is. És nemcsak viták folytak. Az eredetileg (angolszász!)  Overingtontól származó modellnek egy-egy elemét a megyei könyvtárak közül néhány beültette a saját gyakorlatába.  A Békés megyei könyvtár például (ill. festőművész és műgyűjtő igazgatója) létrehozott egy nagyon színvonalas képzőművészeti szakrészleget, a kaposvári és a tatabányai könyvtár  több szakrészlegűvé alakította olvasószolgálatát, az előbbi létrehozott egy nívós általános részleget is, a pécsi megyei könyvtár pedig, bár nem nevezte magát szakrészleges könyvtárnak, szakolvasótermei mégis  mintegy szakrészlegként működtek, és igen, itt, ekkor, a nyolcvanas években (tehát nem a Tudásközpontban!) kezdték a polcokon a kölcsönözhető és a kézikönyvtári könyveket –piros színcsíkkal - egymás mellett elhelyezni. És e könyvtárak munkatársai bizony már harminc éve és azóta is figyelnek a szupermarket-modellre, próbálnak használócsalogató fogásokat meghonosítani, figyelik az olvasók mozgását a terekben, és igényeiknek elébe menni…