Úgy emlékszem, néhány hónappal ezelőtt a Liget még a legfrissebb szám írásait is teljes szöveggel közölte. A mostani friss, 11. számban csak részletek olvashatók egy-egy cikkből. Az első írás (címe: Klíma, kétely, propaganda), amelyet Ács József jegyez, a globális felmelegedéssel kapcsolatos hipotéziseket, hiedelmeket, félrevezetéseket, közhelyeket mutatja be – döbbenetes alapossággal. Utolsó előtti bekezdésben ez olvasható, mintegy összegzésként:

„Ha igaz, hogy a szén-dioxid okozta klímakatasztrófa veszélye korántsem akkora, mint hittük, megnyugodhatunk? Aligha. Úgy tűnik, a természet jobban elviseli az ember földi működését, mint maga az ember. A társadalmakat a közeljövőben inkább az ember alkotta rendszerek működésképtelenné válása fenyegeti.

Az önmagát…bajba sodró, korlátot nem ismerő exponenciális növekedés vírusa munkál a fenntarthatatlanná vált pénzügyi struktúrák mélyén is, melyek…összeomlanak. … A nyereség privatizálása, a veszteség társadalmasítása – ez az oligarchikus rendszerek jellegzetes viselkedése.”

Amiatt is érdekes volt a cikket olvasni, mert valahogy (nagyon is!) szakmánkra (pályázatok stb.) is asszociálhatunk. (Valamelyik klog-posthoz is kommentelni akartam, de elfelejtettem, melyikhez is.)

„ Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, minden azzal kezdődött, hogy Amerikában a 60-as években áttértek az intézményfinanszírozásról a programfinanszírozásra. Ennek következtében minden tudományos intézet arra kényszerült, hogy tudományban járatlan gazdasági vagy politikai körök előtt igazolja kutatásainak létjogosultságát. … A tudományos élet védekezésre kényszerül: elkezdődik a hazudozás a hivatalnak. Megpróbálják átmenteni a legfontosabb kutatásokat. Hol ködösítéssel, máskor egyes jelenségek felnagyításával, kiszínezésével lehet elnyerni a pénzt. Ettől kezdve minden tudomány legfontosabb kutatási területe önmaga értékesítése. Centrális, mindent megelőző problémája pedig az, hogy miként kell programjait pénzemberek és politikusok szája íze szerint átfogalmazni és megideologizálni.”