Ki emlékszik már a könyvtárak régen évente megismétlődő gyakorlatára, arra, hogy a Könyvtáros c. folyóirat minden év első felében közölte az előző év eseményei közül azokat, amelyekkel ki lehetett egészíteni a lexikonokat, hogy azok naprakész információt szolgáltassanak: ki, mikor, hol halt meg, milyen díjat kapott stb. Még azt is feltüntették a lapban, hogy melyik lexikont, kézikönyvet kell kezelésbe venni! Egy tájékoztató könyvtáros több munkaórát töltött azzal, hogy fellapozza és kiegészítse a szükséges helyeken az adatokat.

Ez jutott eszembe most, amikor A magyar irodalom évkönyvének (2006)„személyi” részét néztem át tüzetesen, hogy nincs-e olyan helyi személy, akiről helyismereti részlegünk esetleg más forrásból nem tud. Már a B betűseknél feltűnt, hogy a ’70 után születetteknél rendre elmarad a születési hely. Már majdnem arra a következtetésre jutottam, hogy lám, globalizálódó világunk már ott tart, hogy a születési helynek semmi jelentősége nincs a fiatalabb generáció tudatában, nem tartják szükségesnek megjegyezni sem. Amellett, hogy sokaknál ez biztosan így van, éltem a gyanúval, hátha mégsem. És valóban: az interneten a legtöbb esetben megtaláltam a születési helyet – így most kezdem a kézikönyvben kiegészíteni az adatokat. Esetleg közre is adjam????