A mai napom (nagyrészt) e háromság jegyében telt el. Késő délutántól a Duna tv jóvoltából Cseh Tamást láttam - hallottam. Dalait pódiumról, dalait a Cseh Tamás-filmben, róla különböző emberekkel készített beszélgetésekben. Kérdezték többektől is lényének , "sikerének" a titkát. Azt hiszem, mindenki megkerülte a választ. Mert annyi minden egyszerre. Korosztályunk életérzésének hangján énekelt - boldogság és szomorúság egyben, ahogy a dalait hallom.
Csak ez a dal szomorú (még) nagyon, ami temetésén elhangzott :
Megyek az utcán lefelé :
"megyek a nincsből a van felé..."
"megyek egy fényes ház felé,
jó lesz majd ottan hét felé"
"Cipőmben ott az üzenet, az hajtja összes léptemet...
visznek szárnyas bokák,
minden lépésnél van tovább"
"és minden hálám csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé..."
