A Híd augusztusi számában Kertész Imrével beszélget Vickó Árpád. Szeretem Kertész könyveit, érdeklődéssel olvastam hát válaszait a nagyon sok területet (történelem, fordítás, a civilizáció vége, „női princípium” stb.) felölelő interjúban, amelynek címe/mottója egy, a beszélgetésből való Kertész-mondat.
„…a szomszéd nemzet ugyanúgy megteremti a maga hazug ideológiáját, mint mi…”Valami mégis azt sugallta egy bekezdést olvasva, hogy annak utána kell néznem. Azt mondja ugyanis Kertész:
„Kafka számomra alapvető fontosságú. Azt is meg kell mondanom, hogy nagyon későn jutottam hozzá. Ez a magyar elkésettség. Nálunk nem volt szabad olvasni, nem volt szabad kiadni. Az első német nyelvű Kafka-könyvet az idegen nyelvű könyvesboltban vásároltam, a 70-es évek elején. …Hihetetlenül drága volt, legalábbis viszonylag. Több, mint 200-250 forint…”Tehát utánanéztem – a mi könyvtárunkban. Első könyvünket Kafkától mi is az idegennyelvű könyvesboltban vettük 20 forintért!!!- Das Urteil und andere Erzahlungen Fischer, 1952.
Aztán az Európa Kiadó 1964-ben megjelentette A kastélyt, és mi 27, 50-ért megvettük. Ahogy 1967-ben az Amerikát is 27 forintért a Magvetőtől, 22-ért a Kriteriontól, 6(!!!) forintért 1978-ban a Szépirodalmi kiadásában. A per-t is az Európa adta ki 1968-ban, ára 24,50 volt. De 1966-ban már a kétnyelvű kiadás is hozzáférhető volt, a bukaresti Irodalmi Kiadó jóvoltából.
Még előbb, 1965-ben A Die Romane Fischer-kiadásához is hozzájutottunk (ill. a mi vidéki olvasóink olvashatták!!)
Majd 1973-ban mindössze 50-ért megvásároltuk több példányban az Európás Elbeszéléseket. 1976-ban A színjátékot.
Az 1970-ben kiadott Briefe an Felice… tényleg drága volt (az akkori viszonyok közt): 567 forintért vettük.
1981-ben pedig kismonográfia (?) jelent meg az íróról Pók Lajos tollából az Írók világa sorozatban. 30 forintért árulták. Ugyanez évben naplóit, leveleit is olvashattuk.
Hát ennyit az elkésettségről. És még nem is említettem a világháború előtt (1935)kiadott Amerika című művet!
