Előbbi az Irodalmi Jelenben (egyik kedvenc lapomban)
így:(Érdemes tovább- és előbb - is olvasni!)
A könyvtáros mindig segéd. Segédje az irodalomtanításnak, a tudománynak, a tanárnak. Ebben a minőségében rengeteget adhat, ha neki is adnak. Mindent beszerez, kínál, terjeszt, és ezt szívből teszi, nem pénzért, amire, mint segéd, kevéssé számíthat. Mecénásra vár, hogy mecénás lehessen, az értékek támogatója, az íróké, az olvasóké. Bújja a katalógust, újabban a számítógépen, hogy kikeresse, felkutassa azt is, amire nem is gondolt az írásmű nyomába eredő kíváncsi. Átrándul a Gutenberg- galaxisból a Neumann-galaxisba is a keresésért. Tanul belőle, hogy újabbakat leljen ahhoz, amit majd másoknak is ajánl, szóban, recenzióban, blogban.
És a jó megfigyelő gasztroblogger a Vendéglő az ínyenc bloggerhez c. webnaplóban a könyvtárról imígy:
...meg is lepődtem, hogy a szegény, szerény bibliotéka ilyesmit szerzett be, lévén ők csak egy lakótelepi fiókkönyvtár, akiknél a legnépszerűbb vonalat Danielle Steel és társai viszik. Aminek megvan az a kellemes következménye, hogy az általam kedvelt kategóriákban és szerzőkben nincs nagy konkurencia. Ezt a könyvet is mindössze háromszor kölcsönözték ki tavaly szeptember óta - abból is kettő én voltam. Pedig nem rossz, bár hatezer forintot nem adnék érte - inkább kéthavonta kikölcsönzöm.
