„nem emel be már senki semMizser Attila: nem emel be
nem vesznek szóba se számba
a magamfajta mit tegyen
hogy legyen kanonizálva
én nem vagyok rest sem hanyag
hiszek az elméletekben
jauss derrida nem szakaszt
meg tőlük nem kell gebednem”
Van az ELTE BTK-s hallgatóknak egy komoly folyóirata, az Első Század. Hát igen, ők már a huszonegyedik század gyermekei, s azok közül is az elsők. A lap 2008-ban lépett épp a 7. évfolyamába, mi most jutottunk hozzá a nyomtatotthoz a 2009. évi számokkal együtt. Figyelemre méltó tanulmányai közül Juhász Dóráé tetszett meg leginkább. Címe: A blog-költők és az up-to-date kánonok : avagy a link-líra, komment-kritika és a filológus.
Az írás olyan elemi kérdéssel indít, minthogy: mi az irodalom?, de hamar eljut annak megállapításáig, hogy
„…az internet-kultúra egészen speciális műfaj-hibrideket, sajátosan működő művészeti ágakat, vegyes formákat teremt…” .„Hogyan működik ez a különös ’up-to-date líra’ alkotói, alkotáspszichológiai, kritikai és befogadói, befogadás-esztétikai szempontból? … Hogyan írja felül a kánonképződés sajátos folyamatát …az ’internet-kompatibilis’ szépirodalom?” – teszi fel a kérdést a szerző, majd írása további részében erre válaszol.
Lényegre törően szemlézi a néhány év óta oly divatos irodalomtörténeti téma, a kánon és kanonizáció legjobb szakirodalmát, és szemelgeti ki belőle a hagyományos és online kultúrában működő kánonok összehasonlításához legalkalmasabb megállapításokat, mint például azt:
„…az irodalmi kánonban nem csupán szövegek vannak, hanem befogadói magatartásformák, vélemények és reflexiók. A kánon… viszonyítási pont… nélküle nincs megértés, befogadás”, de újítás sincs. Valamint: „A kánont rombolni kell az éltetés érdekében.”
„A blog-kultúra kánon-képző…ereje nem elhanyagolható.” Kulcsszó: a közösség.
„…ez a folyamatosan változásban lévő mikroközösség egyéni szempontrendszerek alapján ugyan,…. de kitermeli a saját periodikusan frissülő ’mikro-kánonját’.”Juhász Dóra azt mondja, hogy egy líra-blog nem csupán a költő és a (kritikus?) olvasó találkozásaként értelmezhető, hanem nyitott alkotási folyamatként is. A kommentek révén pontos kritikai hozzászólások, miniatűr műelemzések is jelenhetnek meg – „intenzív reakciók születnek, nagy koncentrációban, gyors ütemben”. Ez pedig úgy befolyásolhatja a költői szöveg szerzőjét, hogy magát a verset is megváltoztatja. Klasszikus „kézirat” tehát itt nincs is.
Az irodalmi blog-felület folyamatosan mozgó struktúra,… dinamikusan változó antológia. A blog-költő a hozzászólásokra írt válaszaival segítheti műve befogadását, értelmezését, támpontokat adhat megértéséhez.
Mivel hiányoltam a tanulmányból, lábjegyzeteiből illetve bibliográfiájából a hivatkozást a szerző által olvasott lírai blogokra, a neten próbálkoztam megkeresésükkel.
Azt hiszem, leginkább a Körhintára illenek rá a szerző megállapításai, hiszen itt tényleg megfigyelhető a kommentek elemző, kritikai jellege. A többi verses blog nagyon egyenetlen színvonalú és kevés kommentet tartalmaz.
