Most vettem észre, hogy A Kémia Tanítása című tantárgy-pedagógiai szaklap 2009. szeptemberi számában egy érdekes cikk jelent meg mégpedig az Oroszlánkörmök című rovatban. (A rovatról annyit: itt közölnek a még egyetemista hallgatók színvonalas dolgozataiból összeállításokat.)
Horváth Lívia (ELTE TTK Kémiai Intézet hallgatója) írásának címe: Kémia a detektívregényekben (Agatha Christie krimijeiben) – kémia a bűnüldözésben. A cikk első részében a szerző bemutatja, A. Christie hogyan került kapcsolatba a kémiával (az első világháborúban patikában dolgozott, letette a gyógyszerészasszisztensi vizsgát is), valamint írói sikereit, aztán táblázatba foglalja, mely regényében milyen méregfajtát szerepeltet (nagy szakértelemmel): sztrichnin, koniin, physostigmin, nitroglicerin, taxin, veronál, cc. HCL, hangyasav, oxálsav, evipan, morfium, klorálhidrát, hioszcin, kálium-cianid, arzén, tallium.
Majd megismerkedhetünk röviden a törvényszéki kémia fejlődésével, ennek során azzal, hogy az ókorban például kitették a holttestet a szabad ég alá, és ha a ragadozó madarak nem nyúltak hozzá, megállapíthatták, hogy az áldozat mérgezés által halt meg.
A dolgozat harmadik része igazán szakmai: ismerteti néhány méreg (arzén, morfium, sztrichnin, cián, veronál ) kimutatásának módját a múltban és a jelenben. De innen tudtam meg azt is (lehet, hogy ezt illett volna már tudnom vagy kikövetkeztetnem) , hogy a veronál Rómeó és Júlia városáról, Veronáról kapta a nevét.
