Monostori Imre köszöntőjében kedvesen jelezte, hogy már csak kettőt (évet) kell aludnunk, és begördül majd az ODR-konferencia jubileumi tortája. Azaz ez volt a könyvtárközisek tatabányai 8. találkozója.
Az első előadás Bánkeszi Katalin tartotta, amelyben az ODR és a MOKKA továbbfejlesztési lehetőségekről beszélt. Bevezetőjében összefoglalta a szükséges teendőket:
- az OSZK új szerverének üzembe helyezését
- az adatbázissal kapcsolatban a rekordok migrálását, az indexek frissítését
- a visszamenőleges duplumszűrést
- és a kisebb korrekciókat: lelőhelyek egységes kezelése, azonosítócserék, működési szabályok implementálása, authority fájlok betöltése
Itt említette – talán az előző ODR-fórumokon elhangzott kritikák hatására is -, fontos, hogy a könyvtárosok által készített rekordok is egységesek, jók legyenek!
Az előadás fő részében tulajdonképpen a TÁMOP-ot ismertette, persze a címben jelölt fejlesztésekre tekintettel kifejtve , mi lesz a pályázat tartalma. Például ilyenek:
- betöltő protokollok kidolgozása,
- tartalmi kereshetőséget biztosító szoftverfejlesztés
- adatforgalmi monitoring kiépítése
- tartalmi keresőrendszerek kidolgozása
Fontosnak tartja (a gazdaságosság is ezt kívánja?), hogy az ODR is használhasson háttér elektronikus adatbázist (amit <cikket, stb.> egyszer kértek, kerüljön archívumba, a következő kérésekkor elő lehessen venni).
Az OSZK, a DEENK és az SZTE hármas összefogása szükséges mindezek megvalósításához.
Másodikként Krasznai Márta, az OSZK könyvtárközi osztályvezetője kapott szót, aki az OCLC First Searchot mutatta be, mint egy megfontolásra érdemes mintát az ODR további fejlesztéséhez.
Lépésről lépésre (folyamatábraszerűségen) bemutatta a könyvtárközi folyamatot a kérés indításától a teljesítésen keresztül a visszaküldésig vagy az elutasításig.
Bartók Györgyi Határtalan lehetőségek címmel a határon túli magyar könyvtárak könyvtárközi kölcsönzési lehetőségéről beszélt.
Tóth Judit bemutatta a könyvtárközi kölcsönzési gyakorlatát a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. Miután fölidézte a fejlesztési státusokat, néhány (szerintem tapintatból igazán szőr mentén) fölsorolta az ODR-rel kapcsolatos gyakorlati problémákat: az elavulást a telematikai fejlesztés óta , azt, hogy a dokumentumtámogatás ugyan működik, de nem egyenletes, hogy a keresési idő növekszik, mert sok minden nincs az adatbázisban, például a folyóiratok nagy része sem, hogy a „sorban állás” lassítja a teljesítést. Azt is nagyon „halkan” említette, hogy ők nem szerezték be az Arielt, de nem is nagyon szükséges, hiszen ugyanerre a funkcióra találtak más megoldást. (Mi is, pedig van Arielünk, de nem ez utóbbit használjuk.)
Ebéd után a szoftverfejlesztők ültek a pódiumra, várva a konferencia résztvevőinek kérdéseit. Több érdekes fölvetés, kérdés, válasz, (saját ló dicsérete) közül csak néhányat ragadok ki:
Bánkeszi Katalin itt is megismételte: fontos az egységes szemléletű katalogizálás, a jó minőségű rekordok beküldése. Koltay Klára elmondta, hogy a testületi neveket elkezdik (a szabvány szerint) egységesíteni, a 2. lépés az lenne, ha minden könyvtár a MOKKA besorolási adatait használná.
Tóth Kornél a rekordok automatikus (csoportos) áttöltésére az OAI protokoll használatát szorgalmazta.
Horváth Zoltánné pedig először azt, szabályozni kellene, hogy új rekordot csak akkor lehessen feltölteni, ha már kiderült, még nincs az adatbázisban (hát az a baj: nem tudják kideríteni, hogy már megvan!!!) másodszor azt, hogy az authority fájlokat (OSZK dicséretes munkája)közkinccsé kellene tenni.
Bánkeszi K. ígérte, több könyvtárat fognak kijelölni, amelyek jó minőségben gyorsan állítanak elő rekordokat. (Ez a kérdés: milyen gyorsan?)
Benda Mária kecskeméti könyvtáros kérdésével-kérésével fordult a délutáni MOKKA-vita kicsit ODR-fórumossá. Ő azt kérte, a fejlesztők adjanak ismertetőt a könyvtárközi kölcsönzési modulokról. (Sajnos, a fejlesztők nem értik, miért kell kközi modul, saját nyomozásom szerint egyik nagy rendszernek sincs használható modulja, de látom, maguk a könyvtárosok <ill. sokan közülük> sem tudják, minek az.)
Tóth Kornélnak ekkor jutott eszébe, hogy tényleg, itt azért elsősorban KKK-s könyvtárosok vannak. Szerinte fontos fejlesztési irány, ha megoldják az egyik központi problémát: hogyan tud az ODR-felület a helyi IKR-ekkel kapcsolatot teremteni (szerintem fordítva is!)
Bériné Virág Márta a FSZEK informatikusa azt az igazságnak látszó (de csak látszó) tézist mondta ki: „az, hogy az ODR hogyan működik, az ODR-t használók összefogásán múlik.” (Sokszor megmondtuk, kicsit oda kellett volna figyelni! Sajnos, igen, túlságosan türelmesen vártuk a már legalább 5 éve megígért M-O integrációt, a működési elveket már 1997-8 táján publikálták ; a használat során tapasztalt rendellenességek is látszanak jó ideje –lehet, hogy ezekről a jelzés volt túl halk.)
Fátrai Márta, a konferencia örökös háziasszonya a fejlesztők magasröptű, MOKKA-centrikus párbeszédét a könyvtárközis mindennapok talajára próbálta lecsalogatni kérdésével: „Indítottak már önök könyvtárközi kérést?” - és elmondta, az jelenleg hogy is bonyolódik.
Így általános derültség közepette fejeződött be a konferencia.
Mire számíthatunk? A jelenlegi rendszer megjavulni nem fog, amíg okos pályázataink meg nem íródnak, be nem adódnak, el nem nyerjük, meg nem valósítjuk, s ez eltart talán addig, amíg a tatabányai torta be nem gördül egy szép őszi napon a könyvtár halljába a könyvtárközisek közé.
