A „2000” szeptemberi számában olvasható Martin Hala igen érdekes , A tacepaótól a blogig című írása. Alcíme: A független önkifejezés útjai Kínában. Fölvázolja az internet kínai térhódítását a kilencvenes évek közepétől, de nyújt egy kis szamizdattörténetet is, majd miután bemutatja a kínai blogoszférát, összegzésképpen párhuzamot von a szamizdat és az internet között:
„Ahogy a szamizdat, úgy az internet is az állam által közvetlenül elérhetetlen, alternatív nyilvános teret hoz létre. … mindkét forma a maga sajátos módján éri ezt el. A szamizdat szabadszájú és közvetlen, de hatósugara korlátozott, és erősen elválik benne a készítő és a fogyasztó szerepe. Az internet jobban ki van téve a cenzúrának és az öncenzúrának, de sokkal nagyobb a hatósugara, és azzal, hogy író és olvasó alig különül el egymástól ,erős részvételt feltételező médium. Mindkettő megváltoztatja résztvevői életét és gondolkodásmódját.”
