Néha él át az ember ilyen pillanatokat, amikor a maga teljességében érzi át.
- lesújt – fizikai fájdalom nélkül érezhető a csapás ereje, láthatatlanul látszik íve
- összesűrűsödik a levegő – mégis: vákuum
- megáll az idő és minden mozdulat…
A pillanaton túl azonban nap mint nap tapasztalható a hatása
- a megtört gerincekben
- az egyre pusztuló mindennapokban :
„töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd”
- amikor már csak ritkán kapható el egy-egy összevillanó tekintet…
Hát ez bizony nem szakmai bejegyzés volt. De hát ilyen a blog természete (??). Holnap a fekete ingről fogok írni. Vagy ezt is kitörlöm.
