Néha jó egy kis hétvége – ha az írnivalókat nem is pótolja az ember, legalább a félretett olvasnivalók egy része elfogy.
Most érdekes egybeesésként éltem meg az egymás után olvasott farmertörténelmet a HVG legfrissebb számában , Joanne Finkelstein: Sikkelméletét a Café Bábel 2007. 54. számában, valamint Napirajz-blog kommentjeit , amit a Henrietta- és a sajtó.klog is idézett.
Csak a Sikkelméletből idézem a legfontosabbakat:
„Minden divat kétértelmű – hiszen maga a kérdés eldöntetlen, hogy az adott divat vajon konfrontáló vagy megerősítő jelentést hordoz-e… honnan tudatja a szemlélő, hogy a külső megjelenés mikor esik egybe azzal, amit jelent? … képtelenek vagyunk kiolvasni a kor jelzéseit, hacsak nem klisék és sztereotípiák formájában.
A divat alábecsült társadalmi erő. Nemcsak gazdasági kolosszusként működik hatékonyan, hanem társadalmi gyakorlatokat is módosít…
Egy divatos életstílus elemei egytől egyig a test árucikké válásának technikái. A test az esztétikai újítás terepévé és az időszakos feljavítás tárgyává válik…
A divat alapvető paradoxona abban rejlik, hogy nem képes az egyént mint igazán különbözőt megmutatni. Miközben a divatokat adott esetben a megkülönböztetés garanciájaként igyekeznek ránk tukmálni, a divat követése éppenséggel a társadalmi homogenizálódás eszközének bizonyul.”
