Még mindig Lettre 2007. nyár
Észbontó turizmus-rituálé a címe Ivaljo Dicsev (bolgár filozófus)nyaralás utáni „tudósításának” . Jó kis megállapításai közül a legfontosabbak:
„Szezonkezdéskor a tengerparti helyek piacokká változnak át. A sétányon végigmenni annyi, mint tájékozódni az árakról… Az igazán meglepő a turizmusban az, hogy a szabadidő tényleg nem is áll másból, mint pénzköltésből.
A szuvenírkényszer mélyen gyökerezik a turistaetikában. Kell valami, amit haza tudunk vinni magunkkal, hogy térbeli kimozdulásunknak reális jelleget kölcsönözzünk. … A szuvenír materiális volta lesz annak a szellemi tapasztalatnak, hogy az embernek sikerült az életét egy punnyadt hétköznapi „itt”-re és egy pompás, ünnepi „ott”-ra osztania….
Arra megy ki a dolog, hogy az ember egy másik helyre vitesse testét, ott önfeledtté váljon, majd újra magára találjon.
Turistának lenni olyan, mint a Mikulás : mi magunk ugyan nem hiszünk annak a világnak a másságában, ahova a testünket elszállíttattuk, de azt gondoljuk, hogy a gyerekeknek jó, ha hisznek benne. Amint felnőnek, átlátnak a csaláson, és úgy érzik, a saját gyerekeiknek még több porhintést kell nyújtaniuk. …
Már maga a turistaszó is lefokozza minden vele összekapcsolt dolognak az értékét. Az olyan kifejezések, mint „tudományos turizmus” vagy „vallási turizmus” azt éreztetik, hogy mi, a látogatók fontosabbak vagyunk, mint a hely maga, és hogy itt játszhatjuk a saját „el-vissza” játékunkat a világgal. …
Ha egyszer a turizmuslufi kipukkad, az világméretű, cunamiszerű katasztrófához vezethet…Egyelőre azonban a turizmus még évről évre gyorsabban növekszik, mint a gazdaság többi része. Van ebben valami ésszel föl nem érhető, aminek már nincs köze az élvezethez és a szórakozáshoz…”
A fentieket ellenpontozza, amit éppen vasárnap délelőtt a Gondolat – jel-ben mondott Szilágyi Júlia fotóművész, világjáró (nem turista!) : „Úgy jó menni bárhová, hogy ott van dolgod…”
