Az Alföld 2007. júniusi számában (interneten az esszé még nem olvasható!) Halász László „ szakirodalmi paródiáját” (?) olvasva végigélvezhetjük, milyen virtuózan kezeli az irodalompszichológus a hermeneutikai, dekonstrukciós, marxista, feminista, freudista, olvasásszociológiai stb. irányzatok eszköztárát, szókincsét (és persze közhelyeit).
Ízelítő a szövegből:
„Ideje felhagyni azzal, hogy a testiséget szemiotikával álcázott fogalmi játékokká szublimáljuk. Nyilvánvaló, hogy Milne idejében a represszió általános uralma alatt nyögő angol szellemnek milyen bénító hatása volt. Csak ennek szem előtt tartásával méltányolható kellően, hogy Róbert Gidát leszámítva a mű hősei egytől egyig meztelenek. A Kanga mellén látható rövid mellényke és Füles farkára kötött szalag épphogy kiemeli a mell és a fallosz fetisizálását. Izgató hatásuk jól ismert a szexuális bűntényekben is.”
és:
„A regény világa a legkevésbé sem a Tao, annál inkább Mao igazságát hirdeti. A hamisítatlan animalizmus világa, ahol a szabad piac embertelen bestialitása tombol… A Micimackó csak a felszínen tűnik ártatlan mesélésnek a teddy-beerről. A felszín alatt a szégyentelen lojalitás bukkan elő az imperialista értékekhez.”
végül:
„A túláradó anya, amilyen Kanga, ezt az egészséges vágyat nem hagyja érvényesülni. Ezáltal sietteti, hogy fia [Zsebibaba] éretlenül lépjen a pszeudomaszkulin identitásképződés következő szakaszába…”
Hogy mi is lehetett célja a szerzőnek?
„Mindezzel a jobbára megélhetési értelmezés és újraértelmezés, meg úgy ahogy spontán véleménykitörés könnyű zsákmányává válik. Felettébb hálás egy ennyire a történetalkotó-mesélő hajlandóságunkból, a lélek mélyéből eredő szövegre rátelepülni. Elvégre maga Micimackó is arra buzdít, hogy
„Daloljatok a kedvemér’,
csak ennyi, mit egy medve kér.”
