Jubileumi, ünnepi konferenciára gyűltünk össze Tatabányán, s ennek örömére legalább kétszer annyian, mint eddig. A szervezők talán nemcsak a létszám miatt választottak most a JAMK-nál egy sokkal tágasabb teret helyszínül, a MÜTF egyik előadótermét.
A program a jubileum miatt volt (sajnos) elsősorban visszatekintős, ismétléses.
Kenyéri Katalin előadásának első felét (kétharmadát) például egy könyvtárközis könyvtáros kívülről fújja – bocsánat: zsigereiben érzi munkája közben. Az utolsó hányadban a szolgáltatás fejlesztéséről szólva a feltételeket, köztük is a jogiakat hangsúlyozta az előadó főképpen (közös jogkezelés, árva művek, elektronikus szolgáltatás fejlesztése stb.), majd sorolta a kihívásokat, amely területeken még nem futott föl a szolgáltatás a szükséges mértékben: nem nyomtatott anyagok, aprónyomtatványok, helyismereti dokumentumok (fénykép, filmfelvétel), a kizárólag adatbázisból elérhető dokumentumok…
Másik kihívásként pedig a szolgáltatás minőségének biztosítását, a folyamatos értékelés szükségességét, a kérés teljesítése időtartamának csökkentését emelte ki Kenyéri Katalin.
Egy fals mondat nagyon szíven ütött és elgondolkodtatott: hogy lehet igazságosan a jelen körülmények között a szolgáltató rendszer működésével kapcsolatban a szolgáltató könyvtárak jellemzésekor ezt a két kategóriát alkalmazni: „előre futó szolgáltatók” és „fontolva haladó lassúbbak”????
Hát nem százszor elmondták a „fontolva haladók”, hogy nem bennük, hanem az átkozott , évek hosszú során stagnáló rendszer miatt nem tudtak előre futni, hiszen gyarapodásukat az ODR-adatbázis nem rögzítette, az új könyveknél nemigen (a régebbieknél egyáltalán nem) jelentek meg lelőhelyként!!!
Koltay Klára az ODR szolgáltató felület építésével kapcsolatos igényeket és terveket mondta el előadásában. Ez esetben is biztos vagyok, hogy az előadás első felében ismertetett 2009-es felmérés eredménye már nem lehetett a hallgatóság számára újdonság, mintha a Könyvtári Figyelőben jelent volna meg kiértékelése a javaslatok felsorolásával együtt.
Azért a tervezett rendszert is vázolta Koltay Klára. Az integráció után az ODR-es részt (mintha) Példánytárnak neveznék, amelynek kettős feladata lesz, hogy megfeleljen olvasói illetve könyvtári igényeknek is; funkciói pedig: a kérésindítás, státuszkövetés, a kérésinformációk tárolása, számlázás és statisztikák.
Bánkeszi Katalin (mint mindig), most is a „Hol tartunk most?” kérdésre adott választ előadásában, amelynek elején ő is kicsit (ismerősen) visszatekintett a pályázatokra, az együttműködésre, az összehangolásra, a más rendszerekkel való kapcsolatokra (EDL, archívumok, bibliográfiai adatbázisok), a MOKKA előkészítő bizottságára, magára az előkészítésre(videokonferenciák), az ütemezésre.
Új volt, hogy elmondta az ütemtervhez viszonyított 4 hónapos csúszás okát (közbeszerzés, te drága!), az új ütemtervet, és eztán következett a (számomra legalábbis nagyon) izgalmas pillanat, amikor kimondta: az új MOKKA-fejlesztést az e-Corvina – Monguz konzorcium nyerte meg!!!!!!!!!
Ismertette a MOKKA-fejlesztés alapelveit is - nyitott rendszer; saját fejlesztés és nyílt forráskódú rendszerek alkalmazása; forráskódok átadása; oktatás és support; korszerű adatgyűjtés/betöltés – egyébként is többféle módon való rekordgyarapítás: online, aratás, Z39.50…; ellenőrzés, javítás;interaktív használói felület; olvasói szolgáltatások fejlesztése…
Majd beszélt arról, hogy 30 új adatszolgáltató könyvtár lép a rendszerbe, eddig nem kezelt iKR-ekkel; hogy az architektúra szolgáltatásorientált legyen, kapcsolódjon az országos fejlesztésekhez, tegye lehetővé az online katalogizálást, szabványos protokollokat alkalmazzon.
Működése során pedig 24 órás felügyeletet kell biztosítani, terhelésfigyeléssel, mentéssel. A projektmenedzselés az AGILE-vel bonyolódik majd.
Szerencsére a Köztaurusz MOKKÁ-ba integrálása is megtörténik e fejlesztéssel – a folyosón hallottam (és cseppet sem lepett meg), hogy Ungváry Rudolf a programozóknak szinte tollba mondta – írta, hogy kell ennek kinézni. Folyosói értesülés az is, hogy KA is részt vesz a munkában, ennek is örülök!!
KILINCSEN VAN A KEZÜNK – mondta végül Bánkeszi Katalin. Én meg már szeretnék belépni is!
Az ebéd és ünnepi finom gesztenyés torta után sajnos, sokkal kevesebben maradtunk – pedig Kapus Erika az Akadémiai Könyvtár EOD-szolgáltatását mutatta be nagyon világosan,temperamentumosan, mégis részletesen, lelkesítően : „Adjunk új életet a régi könyveknek!” – mondta.
A konferenciazáró visszatekintés szintén ismerős volt mindannyiunk előtt.
Izgalmasabb lett volna mondjuk, ha a szervezők a tíz év konferencia-résztvevői névsorát összevetették volna, és leszűrhették volna, mennyi volt az állandó (vagy jórészt állandó ) résztvevő, mennyi az új, milyen a fluktuáció ebben a munkakörben, a könyvtárközi kölcsönzést naponta végzők mellett milyen munkakörben dolgozók kíváncsiak még a konferenciára, valamint lehetett volna körkérdést föltenni: melyik előadás volt legemlékezetesebb a 10 év alatt, milyen ötleteik vannak a következőkre nézve, hogyan értékelik az elmúlt 10 évet a könyvtárközizésben… Mindenesetre most nagyon hiányzott a hozzászólások órája!
