Tulajdonképpen kicsit előítéletes vagyok a nagy könyvekkel szemben. Valahogy azt érzem, szerkesztőik, kiadójuk, kitervelőjük saját magukat (és nem a tárgyat) szeretnék megörökíteni, a megalománia mellett. (Persze a képzőművészeti album mindenképpen kivétel, hiszen ott az olvasó minél tökéletesebb szolgálata a cél!)
Valahogy így voltam ezzel a Budapest 1990-2010: egy szabad város 20 éve Bp.: Főv. Önk. Polg Hiv., 2010. című könyvvel is –no persze azért is, mert sok ilyen cikluszáró könyvet láttam már (kormányokét, más városokét is!)
Attól függetlenül, hogy átlapozva igazolni is véltem előérzetemet, azért sok fejezete, írása van a könyvnek, amit érdemes végigolvasni is!
A könyv szerkezete is nagyon egyedi, érdekes: beosztása kronologikus, s az egyes évek előtt még a négy ciklusról is van összefoglaló: Cikluselemzés címmel. Ezeknek, ugyanúgy, mint az egyes évek Évesszé című összefoglalóinak feltüntetik a szerzőjét. Nem így a többi fejezetét! Tehát a könyv évenkénti kisebb részei : Az év témája, egy Portré, 1995-től a Budapest Nagydíj díjazottja, a Kulturális terek, amelyben a „titokzatos „Marslakó” mutat be egy, az adott évben átadott reprezentatív épületet, és a Kronológiát az előbbi fejezetek margóján futtatják végig.
Igazán rangos a Portrék és a Budapest Nagydíj fejezetekben szereplők névsora: Göncz Árpád, Soros György, Mándy Iván, Solt Ottilia, Petri György, Petrovics Emil, Kosáry Domokos, Kocsis Zoltán, Janikovszky Éva, Jurij Ljubimov, Réz Pál, Csányi Vilmos, Kurtág György, Ascher Tamás, Vekerdy Tamás, Rakovszky Zsuzsa, Kornai János, Kende Péter, Maurer Dóra, Esterházy Péter, Cseh Tamás. (A Budapest Nagydíjasokat nem sorolom.)
Visszatérve a Marslakóra: természetesen ellátogatott a FSZEK központi könyvtárába is, és amellett, hogy nagyon eredeti módon, tényleg mint egy marslakó látja és láttatja az épületet, majdnem minden szépségére, különösségére felhívja a figyelmet, a szolgáltatásokat – leginkább a Budapest Gyűjteményét - szinte a teljesség igényével és szakszerűen mutatja be. A majdnem arra vonatkozik, hogy sajnos, a zenei gyűjteményre nem terjedt ki az ismertetés :(
Visszatérve a nagyságra: kisebb méretben is el lehetett volna készíteni a könyvet a tartalom és az esztétikai élvezet sérülése nélkül, s legalább a könyvtáraknak okozna most kisebb gondot az elhelyezése, raktározása!
