Polcológia

Néhány napja a blogkategóriákról   idéztem  néhány mondatot a Magyar Műhelyből, most pedig a (Posta jóvoltából)  áprilisban érkezett 2006. 4. sz. Irodalomtörténetben S. Sárdi Margit tanulmányát p. 618-628.) olvashattam élvezettel 17-18. századi naplókról .

Szóval a blogkategorizálást a naplóirodalom szakirodalmával kellene kezdeni -  aztán az összehasonlítást is el lehetne végezni az akkori és mai naplók között - talán nem is lenne olyan sok eltérés!

"Az egyidejű emlékíró műfajoknak mindeddig nincs elfogadott, jó rendszerezése. A rendszerezési kísérletekben rendre összekeveredtek a rendezés szempontjai.... a naplócsoportokban is nagyon gyakori a műfajok egymásba csúszása, akár a retrospektív műfajokkal való ötvöződése...

A gyakorlatban ... alig találkoztam olyan naplóval, amely első leírt formájában maradt volna meg. Még a forráskritikai információkban oly szegény XIX. századi szövegközlésekből is többnyire kiviláglik, hogy a napló írója egy későbbi időpontban átmásolta: belefűzte a szövegbe a szereplők sorsáról... utóbb szerzett ismereteit, esetleg téma szerint csoportosította összefoglaló megjegyzéseit...

Talán hazai naplóirodalmunk sajátossága, hogy nálunk a naplót mégis számos ízben a naplóíró halála zárja le oly módon, hogy utóda (fia) bejegyzi a naplóíró halálát a napló végére.  ... kéziratossága ellenére a hazai emlékíró irodalom nem elszigetelt, íróasztalfióknak írt művekből állt. Közkézen forogtak ..., ismerték egymás írásait a követi naplók szerzői, ismerték az elvbarátok, legalább egy szűk közösség nyilvánosságának íródik     az országgyűlési, a városi, az udvari és a hadi napló, és későbbi olvasót-használót feltételez az útinapló. Még a személyes naplónak  [ld. én-blog]  is van olvasója, hiszen többnek folytatása is van ... a Pálóczi Horváth családban ... a naplóírók kevés híján két évszázadon , hat generáción át vezették egymást folytató személyes naplóikat."

Lejegyeztem magamnak későbbi  jól elővehető felhasználásra, no meg azért, hogy bizonyítsam: nem lehet minden fontos dologhoz   "kattintással" eljutni!

A kályhalyukról...

Gyermekkorom legkedvesebb meséi (a 77 magyar és a Benedekek stb. mellett ) a Grimmek voltak. A Libapásztorlány kitüntetett szerepet töltött be : sokszor gondoltam rá - bánatomat elmondani a kályhalyuknak. ...

Tehát blogom valahogy ezt fogja talán pótolni: a szakmai "megnemelégedésnek" (is) hangot adni - hang nélkül. No, azért nem föltétlenül frusztráció-levezetésül!

Mit is ír Csala Károly a Magyar Műhely 2006. 134. (?) számában?

"A blogolás útjai egyelőre kifürkészhetetlenek...Rengeteg dilettáns bukkan föl, hiszen ingyen és bármiféle kontroll nélkül kap saját teret az önkifejezésre. Sokan pedig tényleg naplóként használják a blogot... Vannak, akik frusztráció-levezetés...céljával indítják el blogjukat. És vannak, akik művészi ambíciókkal és tehetséggel rendelkeznek, és ami a legfőbb, írni akarnak. A legfontosabb mégis az, hogy vannak, akik ezt el is olvassák. Érdekes, hogy a betű kultúrájának olyan sanyarú éveiben, mint amilyeneket élünk, ... valamiféle új írásbeliség született, amilyet döntően fiatalok űznek..."

(Az új írásbeliség amorf reménye : blogok áradata az interneten)

A szerző blogkategóriáit magam is (ahogy ő is) "önkényesnek" , szegényesnek tartom, de kezdőknek (blogolvasóknak mármint) ajánlható az írás!

Végre egy tezaurusz-szakmai nap (OMgK)!

És sok érdeklődő! És színvonal. Ungváryt, mint mindig, most is élmény hallani. Eredetileg délután a tezauruszszerkesztési gyakorlaton már nem is akartam ottmaradni - sok újat nem tudok meg - gondoltam. Tévedés! Maradtam - Ungváry pedagógiai zsenialitását csodálhattam, meg újabb, ezúttal improvizatív előadását hallhattuk a "kisvilágokról", a kritikus állapotról... A szekcióban maradottaknál jó földbe jutott a mag - érződött a kérdésekből, a csendből...
A többi korreferátum is tetszett.

Gyakorlati haszon is származott belőle - de ezt nem kell elmondani itt, mert saját körömben nyilvánvaló lesz.

S hogy ezek a FIKSZ-esek mit tudnak!

Vasárnap egész délután a Katalist archívumát böngésztem egy téma miatt. Csaknem tíz év anyagában lépegettem hónapról hónapra, mire végre célhoz értem. Akartam is írni a szerkesztőknek, legyen már valami jobb kereső a listához... S ma, rá két napra, itt van a KATAKER!

http://kataker.klog.hu

Ha nem lennék inkognitóban, pontosabban kályhalyukban, azonnal gratulálnék is nekik!.

Sőt: köszönöm!

(Már ki is próbáltam : szuper!)

Hogy mi az a kályhalyuk? Majd holnap... most már késő van...

Tegnap éppen azon ábrándoztam "bent", milyen jó lenne a könyvfesztivál forgatagában összefutni Umberto Ecoval, amikor kezembe került II. János Pál könyve (Átlépni a remény küszöbén. Bp. : M. Könyvklub, 1995.)

"Mint minden reggel, amikor lemegyek a dolgozószobámba, akkor is Cicero szavait idéztem fel magamban: Si apud bibliothecam hortulum habes, nihit deerit, ami annyit jelent, hogy mi hiányban szenvedsz, ha könyvtárad egy kertre néz?"

Mi hiányban szenvedsz, ha könyvtárad egy kertre néz?

Ma nagyon el voltam foglalva, amikor jött a fiatalos nagymama valami jó könyvért - Méhes György Gináját ajánlottam neki (tegnap olvastam, hogy meghalt).

Nagymamaságáról kétszer beszélt részletesebben, először amikor egy Petrarca-szonetthez kért elemzést sokat olvasó, jó tanuló unokája házi feladatához. Összeszedtem mindent, ami egy elsős gimnazistának "feldolgozható". Ott helyben elolvasott mindent, fénymásoltatta,amit kellett, a többivel is elégedetten ment el.

Következő könyvtárlátogatásakor legyintett , amikor rákérdeztem, milyen lett az unoka dolgozata. Ne is kérdezze: a tanár szerint értékelhetetlen, mert "nem a te szavaiddal írtad meg." Pedig nem is másolta ki az elemzést! Hárman (unoka, nagyszülők) beszéltük meg este a verset, ez alapján állította össze - kesereg, de felidézi a jó hangulatú verses családi beszélgetést.

Mi ez? Új irodalomtanítási módi az iskolában?

Egy-két éve már magam is figyelgetem, a középiskolások alig jönnek a pár éve még szétolvasott Miért szépekért, Nemes Nagy Ágnes, Szepes Erika, Fűzfa Balázs stb. elemző könyveiért . A sláger a Kötelezők röviden. Még egy Csehov-drámát is rövidítve szeretett volna kivinni - apai segédlettel a múltkor -egy középiskolás! Hát ez egy másik szülői hozzáállás.

- - -

Jut eszembe, még nem blogoltam, csak blogolvastam, amikor kezembe került a március 31-i Népszabadság Blőg c. jegyzete - 5. p. :

"Ma reggel arra ébredtem, hogy kinyitottam a szemem. Ez azért elég meglepő így, első blikkre. ... Képzelj el egy Lyukat a hasam közepén! ...Azon gondolkodtam, miért épp ott van a köldököm, ahol van. ...lehetne a köldököm például a hátam közepén is. ... Gondolom, jó sok hozzászólást kapok ezekre a vitára ingerlő gondolatokra a világháló jóvoltából. De hát az ember már csak ilyen. Jár az agya, gondolkodik, hogy előrébb lendítse a világ kerekét, míg a plafon le nem szakad."

Itt a szakdolgozatírás finise. Ennek a pezsgőbb forgalmon kívül kicsit lehangoló jelei is vannak - mintha egy-két év óta egyre több ilyent tapasztalnánk. Egyre több a szakdolgozatokból való fénymásolás. Van dolgozat, amit a-tól zet-ig lemásolnak. Aztán újként beadnak (??!!).

Kicsit jobb eset az "esemény utáni" forráskutatás: a hallgatók nem tanultak meg jegyzetelni, cédulázni, az irodalomjegyzéket megjelenési és terjedelmi adatok nélkül állították össze - s most a konzulens kérésére kezdődik a "visszakeresés" a fecnikről, az idézett mondatok, a könyv színére vonatkozó emlékfoszlányok alapján - sok esetben eredménytelenül.

Aztán vannak az utolsó pillanatban irodalomkutatást kérők, akik most kezdik gyorsan összeollózni a dolgozatot - könyvtárközi kérés szóba sem jöhet, mert lóhalálában kell végezni ; és nem feledkezhetünk meg az "odabiggyesztőkről" (mert ma is jöttek). Nekik állítólag a konzulens mondta, hogy csak azért kell az irodalomjegyzék, hogy "jobban nézzen ki" a diplomaterv, ami már rég kész, csak a díszítés hiányzott.

Első blogbejegyzésem előtt került kezembe a Kalligram friss (??2007. januári ) száma - Birtalan Balázs versével, benne az alábbi sorokkal:

"fehér ál-papír tiszteleg
készületben a pixelek
hogy nyomkodván a gombokat
megfájluljon a gondolat
mi tiszta volt egykor s örök
felzabálják az áramkörök
s ha lementettem mit le kell
a szépség ROM-okban hever
digitális már minden ének
blogolnak a lelki szegények..."

Bár az előző bejegyzésem kommentjében már leírtam, most újabb posztban megismétlem:

Tehát: mennyire előkészített az elbocsátás… ?
Semennyire. Nyers megszorítás: a döntéshozók DURVÁN visszafejlesztik a szolgáltatást, s bár esetleg lehetne előny a karcsúbb szervezetből (, ha a könyvtárvezetők nem kapnának emellé még ejtőernyősöket is).  De fel a fejjel: van esélye, hogy utána lassan magától helyrerázódik a szolgáltatás. (”Hiába hát a bánat…A fű kinő utánad.”)

vagyok. Nem tudok két blogspotos (dtp, ETO) blogjához  megjegyzést elküldeni. Pedig mindent kipróbáltam.

Persze nem ezt akartam mondani elsősorban. Hanem azt, hogy  vajon miért nem működik a "megszüntetve megőrzés" némely adatbázis lecserélése után?

A FSZEK szociológiai adatbázisának például volt egy nagyon jól kereshető tárgyszóindexe. 2006 óta, amióta a nagy katalógusba integrálták az adatbázist,  tárgyszó