Ma nagyon el voltam foglalva, amikor jött a fiatalos nagymama valami jó könyvért - Méhes György Gináját ajánlottam neki (tegnap olvastam, hogy meghalt).
Nagymamaságáról kétszer beszélt részletesebben, először amikor egy Petrarca-szonetthez kért elemzést sokat olvasó, jó tanuló unokája házi feladatához. Összeszedtem mindent, ami egy elsős gimnazistának "feldolgozható". Ott helyben elolvasott mindent, fénymásoltatta,amit kellett, a többivel is elégedetten ment el.
Következő könyvtárlátogatásakor legyintett , amikor rákérdeztem, milyen lett az unoka dolgozata. Ne is kérdezze: a tanár szerint értékelhetetlen, mert "nem a te szavaiddal írtad meg." Pedig nem is másolta ki az elemzést! Hárman (unoka, nagyszülők) beszéltük meg este a verset, ez alapján állította össze - kesereg, de felidézi a jó hangulatú verses családi beszélgetést.
Mi ez? Új irodalomtanítási módi az iskolában?
Egy-két éve már magam is figyelgetem, a középiskolások alig jönnek a pár éve még szétolvasott Miért szépekért, Nemes Nagy Ágnes, Szepes Erika, Fűzfa Balázs stb. elemző könyveiért . A sláger a Kötelezők röviden. Még egy Csehov-drámát is rövidítve szeretett volna kivinni - apai segédlettel a múltkor -egy középiskolás! Hát ez egy másik szülői hozzáállás.
- - -
Jut eszembe, még nem blogoltam, csak blogolvastam, amikor kezembe került a március 31-i Népszabadság Blőg c. jegyzete - 5. p. :
"Ma reggel arra ébredtem, hogy kinyitottam a szemem. Ez azért elég meglepő így, első blikkre. ... Képzelj el egy Lyukat a hasam közepén! ...Azon gondolkodtam, miért épp ott van a köldököm, ahol van. ...lehetne a köldököm például a hátam közepén is. ... Gondolom, jó sok hozzászólást kapok ezekre a vitára ingerlő gondolatokra a világháló jóvoltából. De hát az ember már csak ilyen. Jár az agya, gondolkodik, hogy előrébb lendítse a világ kerekét, míg a plafon le nem szakad."
