A kályhalyukról...
Gyermekkorom legkedvesebb meséi (a 77 magyar és a Benedekek stb. mellett ) a Grimmek voltak. A Libapásztorlány kitüntetett szerepet töltött be : sokszor gondoltam rá - bánatomat elmondani a kályhalyuknak. ...
Tehát blogom valahogy ezt fogja talán pótolni: a szakmai "megnemelégedésnek" (is) hangot adni - hang nélkül. No, azért nem föltétlenül frusztráció-levezetésül!
Mit is ír Csala Károly a Magyar Műhely 2006. 134. (?) számában?
"A blogolás útjai egyelőre kifürkészhetetlenek...Rengeteg dilettáns bukkan föl, hiszen ingyen és bármiféle kontroll nélkül kap saját teret az önkifejezésre. Sokan pedig tényleg naplóként használják a blogot... Vannak, akik frusztráció-levezetés...céljával indítják el blogjukat. És vannak, akik művészi ambíciókkal és tehetséggel rendelkeznek, és ami a legfőbb, írni akarnak. A legfontosabb mégis az, hogy vannak, akik ezt el is olvassák. Érdekes, hogy a betű kultúrájának olyan sanyarú éveiben, mint amilyeneket élünk, ... valamiféle új írásbeliség született, amilyet döntően fiatalok űznek..."
(Az új írásbeliség amorf reménye : blogok áradata az interneten)
A szerző blogkategóriáit magam is (ahogy ő is) "önkényesnek" , szegényesnek tartom, de kezdőknek (blogolvasóknak mármint) ajánlható az írás!
