s mit mond?
„Addig jó nekünk, amíg kikölcsönöz magának az éj…”-kezdődik a monológ Tatár Sándor versében a Holmi júliusi számában.
„…kopunk, évülünk (meg érteni is egyre nehezebb);Didaktikusan s egyben líraian könyvtárosok számára ?
kegyelem lesz, ha majd elveszít valamelyik.”- így a vége.
(A vers címe: Selejtezésre váró állomány.)
