mondta Mennyeiné Várszegi Judit előadása közepe táján, amikor a gödöllői helyismereti konferencián – sorrendben a 18.-on - bemutatta, milyen céllal, programmal pályáztak a Győr-Sopron Megyei tudástár létrehozásáért.
Tehát Volt valahol valami – például Győrben és környékén sok gyár, ami megszűnt. Híre-pora sem maradna, vagy csak nagyon szétszórtan, cserepekben, ha ők, könyvtárosok meg nem örökítenék egy-egy szócikkben, fölkutatva, majd közzétéve mindent, ami fotón, írásban stb. föllelhető.
A győriek példáját utánozni kell – mondta a moderátor Mándli Gyula, és azt hiszem, a jelenlévő nem is föltétlenül helytörténészek jó része jutott erre az elhatározásra.
De megbámultuk például a csinált város, Százhalombatta alig 50 éves múltjából a lakosság bevonásával archívumot alapítók vagy a dunakeszi lelkes kollektíva (négynyelvű portált is célul tűző) pályázati ötleteit, pontosabban a megvalósítás nagyon energikus kezdeteit is.
Kégli Ferenc országos TÁMOP-pályázati összefoglalója nyomán pedig itthon azonnal leellenőriztük az idézett helyeket, például a csurgói honlapot, a zalai tudástárat, várpalotai helyismereti portált…
A konferencia az európaiság, nemzeti és helyi értékek jegyében (e címmel is) zajlott. A fent említett előadásokon kívül szó volt még a digitalizálási törekvésekről (Sajó Andrea) és a világhálón elérhető digitalizált helyismereti alapművekről (Gazda István), az Europeánáról (Koreny Ágnes), de annak pici kritikájáról is a metaadatok szabványosítása kapcsán.
Több városi könyvtáros viszont egy pályázat során digitalizált mikrofilmek (települési hírlapok) csapnivaló minőségétnek korrigálását vetette föl, amire a jelenlegi helyzetben nem tudtak az illetékesek semmilyen megoldással szolgálni.
A levegőben maradt az a kérdés is, hogy ha Csehországnak, Ausztriának megéri a GoogleBooksszal szerződést kötni, kis hazánkból a hírek szerint miért vonultak ki dolguk végezetlenül a tárgyalások után a googlosok?
