A Tiszatáj alapítványának kurátora, a lap szerzője is volt Vekerdi László. Halála után a februári számban az Egy szabad ember (születésnapjára 2004-ben kiadott) kötetből vett idézetekkel emlékeznek rá. Ebben kapott helyet Herczeg János és Staar Gyula interjúja a polihisztorral.
„a rendőrségen elkérték a személyi igazolványomat, amelybe az volt beírva, hogy klinikai adjunktus. A rendőr megkérdezte: maga orvos volt? Mondom, igen. Adjunktus? Igen. Aztán most könyvtáros lett? Igen. Ez már sok volt neki: Na, apukám, ne csináljon itt rendőrviccet, ne nézzen engem hülyének! Ha valaki egyszer orvos volt, az nem megy el könyvtárosnak. … gyorsan beírta, hogy szakképzettsége nincs.”Vekerdi László az MTA könyvtárában is dolgozott (1970 óta). Szerencsére sokat lehetett hallani a rádióban, oda kellett figyelni jellegzetes hangjára, bámulni hatalmas tudását, ismereteit, ahogy az összefüggéseket láttatta, és főleg otthonos mozgását minden korban, minden földrajzi helyen.
