Azt hiszem, városunkban ma a Metro(pol) a legolvasottabb. A könyvtár bejárata előtt, ahova szerelték, ládáját kora reggel tölti meg az újságkihordó, majd kezdenek rájárni egyre sűrűbben a rendszeres „fogyasztók”, elsősorban a 60 év fölötti férfiak . Olvasóinknak néhányat a ruhatárosok behoznak, hogy nekik is maradjon, hiszen a láda 10-re már ki is ürül – gondolom, a város más Metro-pontjain is.
Hírlapolvasónk délelőtt a legforgalmasabb. Ilyenkor járnak (ide is) a környékbeli öregurak, hogy ők legyenek a friss hírek első fogyasztói. Előszeretettel veszik mindegyik lapot maguk elé, és szép sorban olvassák. A kérés mit sem számít, hogy egyszerre x lapot…, mert mások is olvasnák… Körülbelül tudható politikai irányultságuk, ez talán a lapok olvasási sorrendjében nyilvánul meg, egyébként mindent elolvasnak, hogy jól értesültek legyenek.
Aztán, néha, ki tudja miért, egy óvatlan pillanatban valamelyikük egy friss lappal a zakó alatt kisétál az olvasóból, majd másnap reggel visszalopja az égen-földön is keresett újságot. Talán még egyszer el akarja olvasni? A szomszédnak megmutatni? A feleségnek fölolvasni?
Amikor lépcsőházunkba költöztünk, mindenki járatott valamilyen újságot – legtöbben a megyei napilapot. Aztán hirtelen egymás után mondták le az előfizetést, mára már csak az én postaládámba dob a kézbesítő rendszeresen napilapot.
70-80 éves közeli ismerőseim is még két évtizede rendszeres újságolvasók voltak – ma csak az ingyenes lapokat és a reklámújságokat böngészik. Nem is egy közülük azért mondta le a napilapot, mert bosszantotta , mennyire pártoskodó a lap hangvétele.
Gyakran utazom vonaton. Ritkán látok közéleti napilapot útitársaim kezében. A középkorú férfiak a napi sportújságot olvassák, korosabb hölgyek legfeljebb a Nők Lapját, a nagy többség (már a kevésből, aki olvas) Blikket vagy/és Kiskegyedet.
